Kezdem azzal, hogy elvileg megvan a 200 ezer aláírás a költségtérítős népszavazáshoz.
A minap anyámék felháborodva mesélték, hogy megállították őket népszavazási aláírásgyűjtők. Kérdem, mi volt a téma (sejtettem, persze). Hát a számla ellenébeni költségtérítés. És, aláírtátok? Nem, mert aki megállított, az egy gyomorforgató ember, meg különben is, amennyi pénzbe ez a választás kerülne az országnak... Anyu, de ez nem önálló választás lenne, hanem az EU-ssal vonnák össze, magyarán semmibe se kerül! Hát nekik azt nem mondták.
Ekkor kicsit kifakadtam, hogy szánalmas, amikor az embereket ennyire nem érdekeli, hogy végre tehetnének valamit, nem csak azt hajtogatni, hogy szemét Gyurcsány, mocskos Orbán. Ráadásul nem kell érte követ törni a bányában, pusztán csak aláírni. Baromi mérges voltam... Kérdezni nem lehet, hogy mik a részletek? Nem, mert az önkéntest ismerték és zsigerből utálják, nem beszélnek vele. Na bumm! Nyomós érv.
Mondom Mr. Doe-nak, hogy jár nekik egy csomó újság, bújják a politikai műsorokat, nem hiszem el, hogy ennyire tájékozatlanok. Vagy a szövegértelmezés nehéz? De ő megválaszolta: a Kiskegyed valószínűleg nem foglalkozott a témával.
Ti mondtátok