A Névtelen család

A főbb szereplők: Jane Doe Doe Junior Mr. Doe

Előzmények

Ti mondtátok

  • Jane Doe: Elnézést, de tájára se néztem a blognak! Remélem, találtak szakembert, ha nem, és még nem késő, én... (2014.01.13. 14:10) Rágásról megint
  • Ancsika32: Kedves Jane Doe! Örülök, hogy fenti hasonló problémám kutatása közben felfedeztem oldalát! Kisfiam... (2013.11.04. 05:55) Rágásról megint
  • windmillly13: Kérhetném hogy "fogadjatok örökbe!", bár velem több nyűgöd lenne, mint Pimpivel.Én már "nem az a f... (2013.08.09. 16:16) Szurdok
  • windmillly13: Hurrá! Köszi , megtaláltam a dalt, remek!+ , ha belegondolok, hogy a túra után micsoda lábfájás gy... (2013.08.09. 16:06) Csóványos
  • windmillly13: Szívből, szeretettel gratulálok!!!! Remélem készült foto, és egy alkalmas pillanatban, úgy by the ... (2013.07.31. 19:29) Felvettek
  • Utolsó 20

2009.02.27. 14:24 Jane Doe

Hírek

Címkék: betegség

Egyik barátunk legutóbbi emailjében arról áradozott, hogy valamilyen kedvenc sorozathőse a 8 oscarral megtámogatott Gettómilliomosban is játszik, és hát ő mennyire eltalálta, hogy az a színész egy ász. A mondatban egyedül az Oscar-díjat tudtam beazonosítani, a többihez a guglit hívtam segítségül, aztán írtam is a barátunknak, hogy jéé, most volt az idei szoborosztás, valahogy a gyerektartás mellett ez most különösképp kimaradt az életemből, de nem is hiányzik. Meg volt lepve, és megjegyzte csípősen, hogy azért híreket csak olvasok! Ja. Ha a tévét már csak egy-egy DVD-sorozat miatt kapcsolom be este, akkor biztos az ilyen komoly kulturális események fogják bizsergetni a receptoraimat, hogy Oscar és tsai. Kb. 26 éves korom körül nőttem ki belőle. Ő is jobban tenné, ha inkább a betéti kamatokkal foglalkozna...

Hírek. Ugyan már! Cigányozás, mocskos kormány, megölte, kibelezte stb. Nem érdekel.

Akkor ezen lépjünk túl. Gyerkőcnek torokgyulladása van, meg a dobhártyája is vérbő, aztán még ki tudja mit hallott tüdőtájon a doktornő, így antibiotikumot rendelt el. Egyébként nem szokása banális fertőzéseket orrcseppen és C-vitaminon kívül mással is kúrálni, szóval hiszek neki. Bár ez a gyógyszer szerintem most nem a legjobb hatású... Meg Pimpikém is megcsillantotta újra a régi, összeférhetetlen beteg énjét: megint kergetőzöm vele a lakásban, hogy beadjam a gyógyszert, orrspray-vel fújjak, leszívjam a taknyot, cseppentsek az orrába. Ahhoz képest, hogy 2 hónapja ő volt a család hőse, mert önként és dalolva feküdt le az undorító ízű orrcsepphez, amit az apja, aki szintén ugyanazt kapta, mindig nyafogva használt, most újra hisztizik mindenért. A macik és babák kezelését is bedobtam, hátha az feloldja a gátlásokat, de nem sok sikert értem el. Az hatott, hogy azt a magyarázatot adtam, hogy azért kell fújni spray-t, hogy felhígítsuk a fikát. Ezt érti, így hagyta csinálni (bár nem minden esetben). Attól is idegbajt kapok, hogy nem fújja az orrát. Pedig tudja és csinálja is, de most csak áll, takonybuborékok jönnek az orrából, de nem, nem fújja ki. Szarul esik, hogy azt hittem, ezeken a műsorokon már túl vagyunk, megértette, hogy ha beteg, akkor én segítek neki mindenféle gyógyszerrel, erre tessék, megint visszaléptünk a starthoz.

Aztán ilyen alaphangulathoz jön majd a kb. 1 hetes éhségsztrájk, pedig hallom, ahogy korog a gyomra... Kínomban vettem tápszert is, agitáltam, hogy igyunk tejet, mondta, hogy igyunk, nekikészültünk, majd közölte, hogy nem kér, és majdnem kiverte a kezemből a poharat. Mindegy, megelégszem azzal, hogy napi 2 adag kaja lecsúszik, meg víz vízzel, és a gyógyszerek. És némi anyatej. Majd behozza a lemaradást, csak ne nyervákolna.

Meg alig alszik (igen, ahogy az ördög sem szokik). A betegek általában fekszenek, pihennek. Pimpike bezzeg őrjöng és rohangál a lakásban. Ha elalszik, akkor 30 perc múlva már ordít, és menjek, bújjak, de hiába veszem ölbe, úgyse jó, tekereg, vergődik, nekiáll ordítani a fáradtság miatt, jön a szokásos nóta, és ha belemegyek a játszmába, akkor kiveri a szeméből az álmot és 3 óra helyett 30 percet alszik, utána meg ki van készülve ő is, én is. Egyszerűen muszáj bőgni hagynom az ágyában az ilyen műsorokkor, aztán ha 1 perc alatt nem alszik vissza, akkor biztos lehetek benne, hogy tényleg baj van, de eddig a statisztika ott tart, hogy 6-ból 6-szor folytatta tovább a pihenést, szóval akárhogy fáj a lelkemnek, nem tehetek mást.

(Most viszont felkelt végleg, megint csak a felét teljesítette a sziesztának, megint össze fogok vele veszni és estére megint kezelhetetlen lesz.)

Betegség ide vagy oda, tegnap fel akartam hívni a bölcsődéket, hogy van-e hely (tudom, hogy nincs, az ismerőseink is arra várnak hasztalan), mert áprilistól szeretnék visszamenni dolgozni, úgy talán megmenthetem az egómat, mert jelenleg egy hárpia vagyok, aki pillanatok alatt idegrohamot kap és én nem ilyen voltam. És az a nagy büdös helyzet, hogy a terhességemet annyira élveztem, hogy akár béranyának is elmennék, de a gyereknevelés kifogott rajtam. Pimpike rettenetesen nehéz természete mellett nem lehet ezt csinálni, hogy éjjel-nappal vele legyek, kéne valami pihenő, de nemcsak annyi, hogy elugrom a boltba, hanem valami hosszabb és rendszeres. Szerencsétlen Mr. Doe is úgy jön már haza, hogy retteg, mi várja aznap este és szó szerint a családját kipihenni jár a munkahelyére. Sajnos most az se segít, ha megnézem a régi fényképeket, meg veszek nagy és mély levegőket... nem tudok kikapcsolni, mert amikor végre pihennék, már kezdődik a nyekergés, a gyomrom ugrik is görcsbe és kész.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://doe-family.blog.hu/api/trackback/id/969764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása