A helyzet az, hogy munkanélküli vagyok. Nincs státusz, ahová a GYES-ről visszamehetnék. A szerződésem lejárt, és nem újítják meg, mert annyira rossz a cég anyagi helyzete, hogy nem tud eltartani plusz 1 irodistát. A 2 tulajdonos 1 éve nem kap fizetést, és azon megy a napi küzdelem, hogy a 2 melósnak összejöjjön a havi bér. Tiszta sor.

Azt nagyon gyorsan megemésztettem, hogy ebből bölcsődei felvétel maximum a csoda esetén lehetséges. Azt nem tudom, hogy keresek és tartok meg munkát úgy, hogy a gyerek a közösségbe kerülve majd folyton betegeskedik, rögvest a próbaidőm alatt fognak kirúgni a sok hiányzásért cserébe. Mr. Doe nem tud majd mindig kisegíteni, mert ő a család eltartója, az ő munkahelyére mindennél nagyobb szükség van most. A nagyszülők az ország két végében. Bébiszitter? És mégis miből, hogyan? Ez itt a kérdés, ezt kell most átgondolni.

És ha belegondolok abba, hogy közel 40 évesen kell megint melóhelyet keresnem, és hiába van 4 féle szakmám, kettővel leginkább többműszakozni lehet, a másik kettővel irodázni... Abban reménykedem, hogy a munkanélküliben valamit tudnak ajánlani. A legszebb, hogy tavaly nyáron a sarki bölcsődébe kerestek gondozónőt. Na, nekem erről papírom van, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy napi 8 órában mások gyerekeit pesztráljam és utána szaladjak a sajátomért. Így is idegbeteg vagyok, úgy meg pláne a gyerekemen csattanna az ostor. Persze nem utasítom el ilyen egyszerűen a dolgokat, agyalok rajta, készítem magam lelkileg, hogy akármilyen munkahelyen is, de megtaláljam abban az adott státuszban a tökéletességet, a havi bért és a gyerekem is jó helyen legyen. És aztán abba se halok bele, ha jövő márciusig itthon maradok (persze csak akkor, ha a GYES intézménye így marad, mint most), a gyerekek immunrendszere 3 éves kor alatt éretlen a közösségre.

Nem sajnáltatom ám magam! Bár tegnap az jutott eszembe, hogy milyen felelőtlenség volt gyereket vállalni, de ezt honnan a francból sejthette volna előre az ember? Ráadásul sejteni és belekerülni két különböző érzés. Ezért most tényleg az a cél, hogy adott helyzetből a legtöbbet hozzam ki. Mi van akkor, ha a sors rendezte így, mert egy sokkal jobb lehetőség felé terel?