A készülődés, sürgés-forgás alatt arra nem jutott idő, hogy olyasmin is elgondolkozzam, 2 évvel ezelőtt mit csináltam éppen. Majd legközelebb. Nagy ajándék volt a természettől, hogy a megfázás alapjáraton maradt, így össznépi köszöntést kaphatott Pimpi. Ebből szerintem ő legjobban annak örült, hogy itt volt Ola bácsi (az öcsém), akivel már majdnem birkózott is.
Jövőre nem leszek sóher, cukrászdában fogom a tortát megrendelni, vagy magam készítem (erre most nem volt érkezésem), ugyanis a teszkós puncstorta túl száraz volt, a benne felhasznált lekvár pedig minimum Hitler-szalonna színvonaltalanságú. Viszont volt torta tűzijáték (én még ilyet sose vettem), amitől első körben jól megijedtünk, szegény gyerek majdnem elbőgte magát, de aztán tetszett neki. Tanulság: jövőre inkább nagyobb méretűt veszek, kint gyújtom meg, hogy már csak a szikraesőt lássa az ünnepelt, de még fotózni is maradjon idő.
Eredetileg duplót szerettünk volna ajándékozni, mert az elmúlt hónapban Pimpi már mutatott némi érdeklődést az építőkockák iránt, sőt kb. 10 emeletes tornyot is épített belőlük, de a felhozatal egyáltalán nem tetszett, és időnk se volt rendesen utánajárni. Így végül meggondoltam magam, és egy fúrógépet kapott a gyerek. Nagyon tetszik neki, amúgy is rajong a szerszámokért, azt meg külön imádja, ha valahol fúrnak, és most ennek a játéknak hangja is van, szóval megérte. Meg kapott tűzoltóautót is, hogy ezt a vonalat is kiaknázzuk, és Boribonos könyveket.
A felnőttek kosztja is jól sikerült, bár semmi extrával nem készültem, főként, mert apukámnak elég problémás az emésztése. Gyerkőcöt is sikerült lefektetni délutáni alvásra, igaz, tiltakozott, hogy a mamáékat akarja még megnézni, csak a gond az volt, hogy hajnali 6-kor kelt, éjjel fél 2-től akármeddig fent kuvikkolt a foga miatt, és már olyan álmos volt, hogy csíkká szűkültek a szemei, de aztán pillanatok alatt elaludt az ágyában. Magától ébredt, akkor már Ola bácsi is megérkezett, aztán be is kapcsoltuk az ünneplés gombot. (Amíg délutáni alvás van, célszerű így időzíteni.)
Este pedig nagyon rendes háziasszony voltam, mert a főtt húst nem vágtam be a hűtőbe, mondván, hogy én fáradt vagyok, nincs energiám feldolgozni a kölyök főzelékjeihez, hanem kiporcióztam és ment a fagyasztóba (pedig tényleg a hátam közepére kívántam).
Egyetlen árnyék vetült a szülinapra: este meghalt tesóm csajának az apja (az alkoholizmus nem a hosszú élet titka, részemről itt pont is kerül ennek a szálnak a végére).
Ti mondtátok