Annyira jellemző, hogy az embernek milyen stílusú zenék tetszenek! Battlestar Galacticát nézünk esténként (nem kell fanyalogni, a művészfilmeken kívül is van élet), és a 2. évad elején volt egy zongoradarab (Starbuck ezt játssza le az egykori lakásában, amikor Helóval átmenetileg leparkolnak Capricán), ami annyira beleette magát a fejembe, hogy napokig ott csengett, előjött, de kezdtem elfelejteni. Hát rávetettem magam a netre, és végül csak meg lett, hogy eredetileg ez egy Philip Glass darab, a Solo Piano albumról, a Metamorphosis One című. Természetesen depresszív, az ember hirtelen keresni kezdi a zsilettet. Nem tehetek róla, hogy nekem ez jön be. De azért még nem vágom fel az ereimet. Penge helyett inkább torrentet kerestem, leltem, töltöttem és most ezt fogom hallgatni unásig. Most már az is beugrott, hogy Beethoven Holdfény szonátáját juttatja az eszembe. (Most nincs energiám YouTube videókat beilleszteni, ha valakit érdekel, hogy miről beszélek, úgyis rákeres. Megyek, mert a gyerek kialussza a törököt a várából.)
2009.03.24. 15:25
Zene
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://doe-family.blog.hu/api/trackback/id/1022578
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Ti mondtátok