Nekem a tavasszal sincs bajom, sőt a fegyelmezettebb hőmérsékletet jobban bírom, de ha 25 fok, akkor legyen annyi, legalább nincs orkán és szürke eső. Ennek az az előnye, hogy nem kell pulóvert cipelni magunkkal, viszont venni kellett új szandált a gyereknek, mert a félcipő már túl meleg, plusz kötelező naptejezni, mert ezek a napsugarak bizony égetnek. (Szombaton estére szét is vakartam magam, újra bekopogtatott a napallergiám.)

Lassan az is körvonalazódik, hogyan, melyik hátizsákban fogom vinni a homokozó készletet, mert a gyerek megbarátkozott ezzel a közeggel is, és már reggeli helyett is menne lapátolni (szigorúan bal kézzel), meg az aszfaltkrétát, amit Pimpi rajzkrétának hív, aztán kislabdát, kisautót, innivalót, ha csapadék várható, akkor az esőkabátokat is, meg a kötelező kéztörlőt, zsebkendőt. Meg a gyereket. Mert persze időről-időre úgy dönt, hogy nem hajlandó járni, és cipeltetné magát (bár ehhez igen komoly hisztit kell csapnia, vagy nagyon kell sietnünk, hogy 3 méterre a lakástól már hajlandó legyek felvenni). A motort továbbra sem fogom kivinni, mert rá se ül, én meg nem vagyok málhás szamár. Persze más kölyök motorját azonnal kipróbálná, de nem érdekel, 2x csináltam már magamból bohócot, többször nem viszem a motort. Amíg itthon se használja, vagy 3 hajtásnyit megy csak vele, addig semmi értelme.

Már csak annyi bajom van, hogy a nap 24 és nem 27 órából áll. Egyszerűen semmire sincs időm. Most is ezt gyorsan befejezem, előkészítem az uzsonnát, vacsorát, elmosogatok, aztán lassan ébred a gyerek és a verkli megy tovább. Azt megállapítottam, hogy a sok mászkálás engem határozottan kifáraszt, én aludnék most is, és az étvágyam is remek. A gyerek meg fogzik, ő aztán kiszámíthatatlanul kel az éjszaka közepén, meg hajnalban, hol eszik, hol nem, hisztisebb egy klimaxos nőnél, szóval aki azt mondta, hogy a friss levegőtől majd milyen jól alszik a gyerek, azt csókoltatom.