Ma meglepett Pimpike, mert a játszótéri erődbe nem a lépcsőn ment fel, hanem a rámpán (nagyon meredek, keresztben lécek vannak ráerősítve, azok segítségével lehet felmászni, kézzel-lábbal, a haladók pedig egy kötélbe kapaszkodhatnak). Segítség és lélegzetelállító mutatványok nélkül (pl. hátrafele néz, és közben dől is hátra, vagy lábbal feljebb lép, de kézzel nem fogott magasabbra és mint a büdösbogár tolja a fenekét ki, és már esne is le). És lefele is majdnem egyedül jött le. Csinálta már ezt a nyáron is, de nem ilyen magabiztosan és ügyesen.
Ahhoz képest, hogy pár hete már kezdtem azon aggódni, hogy a lépcsőzéssel lemarad a kortásaktól, most varázsütésre elkezdett mindenhol önállóan közlekedni. Valahogy bekattant neki, hogyan kapaszkodjon biztonságosan. Mondjuk, nála nagyon sokszor van ilyen, hogy adott a sikerhez minden dolog, csak nem áll neki össze a kép, és aztán végül valami helyre billenti az utolsó darabkát is, majd mint a karikacsapás (anyja fia, én is hasonlóan működöm). Szóval most azt csinálja, hogy bizonyos lépcsőknél nem is segíthetek, mert akkor őrjöng, ő egyedül oldja meg a problémát. Ez eddig oké, támogatom. De mondjuk a 15 cm-nél magasabb fokokból álló meredek lépcsősor esetén lábon kihordott infarktus, mert kapaszkodás nélkül akar lejönni. Mindegy, elébe állok pár fokkal, és ha kell elkapom.
Ti mondtátok