Ma elzarándokoltam a kölyökkel a Brendonba, mert a környékünkön 23-astól csak felfelé lehetett műanyag szandált kapni. A mamáék ugyanis fürdővárosban laknak, a gyerek szeret pancsolni, ezért teszünk egy próbát a helyi élményfürdőben, hátha tetszik neki a bébimedence. Papucsot nem hord, a bőrszandál nem vízálló, a gumicsizma elég bután néz ki az úszópelenkával, a mezítlábazás meg vizes kövön életveszélyes. Így most már azt is megértettem, hogy kinek gyártják ezeket a szörnyűséges műanyag cipőket. Remélem, el fogja magán viselni. Igazából arra is felkészültem, hogy a vízbe se megy majd be, az egész strandot utálni fogja, de ki kell próbálni, különben sose tudjuk meg az igazságot. Van némi esély arra, hogy már én is mehetek fürdeni, lekopogom, de a furunkulusom végre begyógyulni látszik (istenem, 1 hónapon át kezeltem naponta 2x, lassan egy élő gennyládává váltam szó szerint és képletesen is, mert ez a kelés kikészített testileg és lelkileg is - és orvos is látott, bár ő is azt mondta, nem biztos, hogy nem sebészet és műtéti kimetszés lesz a vége. Soha, de soha többet nem fogok hozzányúlni a begyulladt szőrtüszőhöz).
Visszatérve a cipőhöz, még jó, hogy gyerekkel együtt mentem, mert a 21-es lábára 18-as(!) szandált kellett venni.
Ti mondtátok