Azt kell mondanom, hogy nomen est omen, már ami a gyerekortopédiai szakrendelést illeti. Pejoratív értelemben használva: egy ortopéd valami az egész. Mennünk kellene június 10-én a 9 hónapos kontrollra, hogy felírathassuk az új cipőt. A régi szandál kb. ennyit bírt ki, a talpa már erősen kopott és válik szét, mehet is a szemétbe mire az új elkészül, plusz ki is növi a gyerek. Hívom a rendelőt, hogy akkor kérnék időpontot. Ez május utolsó hetében volt. Az asszisztens meg közölte, hogy júniusra már nincs, júliusban végig szabadságon lesz a doktornő*, augusztusra meg még nem adnak időpontot, de ha nagyon sürgős, akkor menjek oda rendelési időben, és majd sorra kerülök valamikor. Biztos odamegyek ám, hogy 3 órát várakozzak, amikor előjegyzéssel is minimum 1,5 óra egy kontroll.

Duzzogtam egy sort Mr. Doe-nak, és kértem, hogy akkor vegyen ki szabadságot és kísérjen el bennünket, mert különben engem rohammentővel fognak a végén a már bezárt Lipótra vinni, de ő ekkor nekem szegezte a kérdést: magánrendelés nem létezik ebből a szakból? Oda is elkísér, mert nem az a lényeg, hogy ki akarja magát húzni a jóból, csak segíteni akar, mert az önszivatásnak is megvan a maga határa.

Na, ezért is lett ő a férjem. Kerestünk a neten maszek gy.ortopédusokat, különös tekintettel az egészségpénztáras kitételre, aztán a legkönnyebben megközelíthetőt választottuk, aki ráadásul nem rejtette véka alá, hogy mennyi az annyi. Most még arra is kíváncsi leszek, hogy ő milyen diagnózist állít fel, mert a jelenlegi doki lúdtalppal vagdalkozása 6 éves kor alatt engem egy kissé felhergelt, és az, akit most választottunk, szintén agyhúgykövet kap a kisgyerekkori felesleges lábboltozat emeléstől. Ettől a mondattól meg az okoskák szoktak felhördülni, hogy igen, ez az, anyuka, most tetszett találni olyan szakembert, aki az ön hülyeségét támogatja, így az illető máris isteni magaslatokba emeltetett. Pedig nem, nem ez volt a célom, de azért, mert valakinek a dr. a neve előtt szerepel, még nem biztos, hogy mindenttudó. (Az apámék háziorvosát például mutogatni kéne az örökös tüneti kezeléseivel, mert okot azt sose keres, az idő és pénzigényes, és pl. altatót ír fel úgy, hogy a veszélyeire nem hívja fel a figyelmet. Olyan fájdalomcsillapítót szedet az apámmal, ami csökkenti a béta-receptor blokkoló vérnyomáscsökkentő hatását... Mindegy, eltértem a tárgytól.)

Szóval, őszintén remélem, hogy a fentiek szerint ugyancsak megkésett időpontkérésem sorsszerű volt, és ezzel egy életre elfelejthetem a zuglói ortop. szakrendelést, mert messze a kedvencem volt, ott mindig olyan remek élményekkel gazdagodtam, hogy csuda!

*na, ezt csináld meg egy termelő vállalatnál, hogy elmész 4 hét szabadságra és a helyettesítésed nincs megoldva. Kezdjük azon, hogy 2 hétre is alig engednek el...