Fogja a könyvet a polcról, leteszi az ágyra, odatérdel, kinyitja, majd olvasni kezd: "őzgidácska sete-suta", de rájön, hogy ez nem az a könyv. Visszaviszi, hoz egy másikat. Újabb versszakba kezd bele, de az őzike csak nem tűnik elő a könyvben. Újabb csere. Végre jót hoz, és akkor el is mondja az első 6 versszakot. Én az ajtóból hallgatózom. 36 év alatt Pimpinél sokkal többször olvastam és hallottam már ezt a mesét, de még mindig csak ezt a 6 versszakot tudom kívülről. Ő még csak 27 hónapos.