Csak a boltba megyünk, és ha ez az jelenti, hogy több áruházba kell beugrani, akkor mindenképp babakocsival, hogy haladjunk. Délután meg már csak akkor megyek ki, ha pisztolycsövet tolnak a fejemhez, mert egyszerűen azt éreztem tegnap, hogy valaki ráült a mellkasomra. Itthon van klíma, könyvek, játékok, gyerek festhet vízzel, szétszedhet mindent, de legalább nem kapunk gutaütést.
Tegnap délelőtt kimentünk a Városligetbe, hogy azért lássunk világot is, aztán a kölök 15 perc után közölte, hogy ő akkor most metrózni szeretne, menjünk haza. Támogattam az ötletét, mert szegénynek az árnyékban is csöpögött a hajából az izzadtság, meg aztán annak a nagy, hajó alakú homokozós komplexumnak az árnyékos alsó kuckójában egy emberi szarkupac bűzölgött, amitől nekem is mehetnékem (meg ordíthatnékom) támadt.
Ti mondtátok