A gyerek káromkodik, tetszik neki, hogy más intonációval mondják azokat a bizonyos szavakat, utánozza, mert imád rikoltozni. Először rászóltunk, hogy nem szabad. Olaj volt a tűzre. Akkor jött az, hogy úgy tettünk, mintha nem is hallanánk, hogy azt mondta
kuba(még jó, hogy a v helyett b-t mond). Kimondta és lesett, hogy mi mit szólunk hozzá. Ez működött, de csak átmenetileg. Egyik itthoni nagyjelenetemnél mondtam, hogy a kurva életbe, gyerek utánam, erre rászóltam, hogy te nem beszélhetsz csúnyán, mert még kisgyerek vagy, majd ha nagy leszel, akkor káromkodhatsz (akkor meg úgyis rájösz, hogy ocsmány szokás, ezért inkább nem teszed). Azóta ezt hajtogatja: majd, ha nagy leszel, akkor beszélhetsz csúnyán, de addig nem. Ez elég vicces egy 90 centis kölök szájából, pláne az ő akcentusával, viszont úgy tűnik, hatásos. Egyébként számos vitás ügyemet tudom vele elintézni a "majd, ha" kezdetű alkudozással, és a ha után nem a piros hó esik a befejezés, hanem valami felfogható dolog, mert becsapni nem szoktam. Gondolom, ehhez biztos kellett az is, hogy most már érti ezt az összefüggést is.
Ti mondtátok