Várjuk a buszt a végállomáson. Az egész család. Vacsoraidő van, meleg van, a buszmegállóban két suhanc a kihangosított telefonról jó kis pikka-pakka zenével szórakoztatja az egyébként is zaklatott népet. Ahová még le lehetne ülni, ott egy csövi issza a borát és bagózik. A gyerekünket megszállta a dackorszakos ürdüng, a földön akar négykézláb állni. Nem, nem áll a lábára, és nem, ne vegyük fel a kezünkbe. Hiszti indul. Fejezd be, légy szíves. Ne, ne kezdj el műsorozni. Mindjárt jön a busz, akkor majd leülünk. Bár ő nem ülni akart. Viszont várakozni se. Bedoblak a kukába, mondja neki az apja. Ez nálunk egy játék, de most a kölyök erre sem kapcsolt. Bezzeg a mellettünk álló 50 közeli páros, azonnal vágta a pofákat. Jól szituálték, az Audi a szervizben, most muszáj BKV-zni típus. Fickón az a fajta szemüvegkeret, amilyen a svéd kézilabda edzőknek szokott lenni, amitől én rosszul vagyok, mert valamiképpen az aberrált szociopata jut róla eszembe, mert rideg és szigorú, de amúgy teljesen rendezett, csak ne zárjanak vele össze, mert nem bízom meg benne. Tették a folytott megjegyzéseket, hogy milyen tahók vagyunk azzal a kisgyerekkel. Ja, ha tudná, milyen vagyok akkor, amikor tényleg tahón viselkedem... De tudjuk: itt a gyerekneveléshez mindenki ért, pláne azok, akiknek nincs sajátjuk.
Busz megjött, felszálltunk, kéziedzőék előttünk foglaltak helyet. Felszálltak a kihangosított telefonos suhancok is, és természetesen tovább élvezhettük a "Fosadék mp3 gyűjteményem vol.2"-t Sokol rádió minőségben. 2 perc után Mr. Doe-nál elszakadt a cérna, és rájuk szólt, hogy kapcsolják ki. Nem kapcsolták. Ekkor szóltam én. Nem kapcsolták. Ekkor jött Pimpi: apuci mondta kapcsojjjad má ki (taps-fütty-ováció). És nem kapcsolták. Megkértük Pimpit, hogy most akkor már ő is hagyja abba. Aztán megjegyeztem Mr. Doe-nak, remek, hogy ott áll mellettük x+n kigyúrt csávó, de egy se meri a száját kinyitni, mindenkit zavar, mégis inkább úgy tesznek, mintha süketek lennének. Erre egy nő mögülünk bekapcsolódott a harcunkba, ő is rájuk szólt. Aztán még egy pasi is. Aztán kis szóváltás és végre csend lett.
Na, a szóváltás alatt svéd kéziedzőék inkább felálltak, és tüntetőleg, gőgös pofával a busz elejébe vonultak. Na ez az, ami még a hangos zenénél is jobban felhúzza az agyam. Az a nyomorék liberális gőg. Mert ő nem szólt volna, a békesség mindennél jobb. Békesség? 20 perc múlva száltak le a kölkök, ha addig kellett volna azt a jó kis house-t hallgatni, én véletlenül rájuk esem úgy, hogy a telefonjuk törik. Annyira unom, hogy az emberek inkább tűrnek, de nem szólnak, mert akkor jaj, megbélyegezetté válnak.
De hát én köcsög vagyok, mert este 7-kor azt mertem mondani a kölkömnek, hogy ne kezdjen el műsorozni. Sajnálom, hogy nem javasoltam kéziedzőéknek, hogy ugyan fogadják örökbe azokat a suhancokat, biztos remek család lennének. Jól mutatna a diófa étkezőasztalnál a 2 vadparaszt kölök, meg a kihangosított telefon.
Ti mondtátok