Hétfőn adattam be a kölyöknek a bárányhimlő elleni oltást. A legújabb szakmai állásfoglalás szerint félév múlva kell beadatni az ismétlést. Hát addig még sok minden történhet, lehet, hogy elkapja a bölcsődében, csak enyhébb verzióban éli meg (nem akarok álmában is vakaródzó gyereket ápolni, nekem szörnyű volt iskolásként, az én gyerekem meg pluszban még kissé nehezen kezelhető), akkor például nem lesz ismétlés soha. Azt még nem tudom, hogy ha nem betegszik meg egy esetleges tömeges bárányhimlősség alkalmával, jelentheti-e azt, hogy elégséges az immunizációja 12 éves koráig. Mindegy, ha érdekesen alakulna a dolog, vannak oltási tanácsadók.

Kiscsávó baromi ügyes volt, amúgy is imád a rendelőbe menni (isten tartsa meg jó szokását), de már napok óta mondogattam neki, hogy kap védőoltást, és hogy fájni fog, tűvel szúrja meg a doki, meg csípni fogja picit, de el fog múlni, és utána kap tőlem majd vigaszdíjat. Féltem, hogy nagy megrázkódtatás lesz neki, és most már túl jó a memóriája, nem biztos, hogy egy esetleges sírás után legközelebb is önként, dalolva menne oltásra, de szerencsére csak picit görbült a szája, aztán megkapta a lila lufit és kitört a világbéke, akár már másnap is ment volna egy újabb szúrásért. Délután nyűgösen ébredt, este meg olyan kis csöndesen ült az asztalnál vacsora után, ami rá egyáltalán nem jellemző. Aztán nagyjából ennyi volt az oltási reakció. Másnap már le se lehetett lőni, egész nap karattyol, forgószélként viharzik köröttünk.