Tegnap délután visszakapcsolták a gázt, ez a gond végre elszállt.
Tegnap 12 után telefonáltak a bölcsiből, hogy akkor 1 óra múlva, ahogy elaludtak a gyerekek, jönnek családlátogatni. Nem ezt beszéltük meg, mondta bennem az ismerős hang, uzsonnakor kellett volna jönniük, de végülis mindegy, majd alszik Pimpi később, és legalább ideszóltak. Szerencsére szimpatikus volt Pimpinek a jövendőbeli pótanyja, egyébként is nagyon várta már a találkozást, de most úgy szaladt I. néni elé a lifthez, és úgy simogatta, mintha egy szent köpönyegét érinthette volna meg. Eleinte minden álomszerű volt, aztán, köszönhetően, hogy már nagyon álmos volt a gyerek, hiszen reggel másfél órával hamarabb kelt, és javában tartott volna a délutáni csendespihenője, gyorsan felhergelte magát valami apróságon, nekiállt verekedni, majd folyamatosan hisztizett, mert nem vele foglalkoztam, hanem a gondozónők kérdéseire próbáltam válaszolni. Azért fel nem metélem miatta az ereimet, így legalább felkészülhettek a nagyon okos gyerekem árnyoldalára is.
Ma mehettünk délelőtt a dokihoz a törzslappal. Sajnos tanácsadásra már nem volt lehetőségem menni, mert az hétfőn van, mi meg akkor kezdjük a beszoktatást, így betegrendelésre kellett mennünk. Ott mindjárt mondták, hogy a törzslapot a védőnő tölti ki, nem a doki. Az jó, mert neki tegnap volt fogadóórája. Azért felhívtam a védőnőt, megállapodtunk, hogy 1-kor talákozunk. Addig van 2,5 óránk. Pimpi ma is 2 után kerül ágyba, viszont nem a kehesek közt kell várakoznunk, továbbá elmehetünk a párásítóhoz megrendelt vízlágyító patronért és ionizáló rúdért a Klinikákhoz. (Ahol kiderült, hogy elnézték a papírokat, és csak a rúd érkezett meg, de az utántöltőt akkor majd ingyen kiküldik egy futárral.) Még haza is tudtunk menni, Pimpi ebédelt, utána szépen átsétáltunk a védőnőhöz, kitöltöttük a papírokat, a gyerek folyamatosan a biohazard kukát akarta kirámolni, aztán mindenki belátta, hogy az én gyerekemre nem lehet hatni sehogy, ha szigorúan szólnak rá, az pláne nem hatja meg, így futkároztam és a nem szabad, veszélyest hajkurásztam, mint egy rossz lemez (fifikás a gyerek, azt lódította, hogy meg akarja nézni a függönyt, de résen voltam, mert tudtam, hogy csak a kuka érdekli, ismerem, mint a rossz pénzt). Aztán hazajöttünk, gyerek elment aludni, én felpattantam a szobabicajra, letekertem a 22 km-es napi penzumot, tusolás, ebéd. Mire ébredt a gyerek, telefonáltak apuék, hogy most már otthon van. Mivel hektikusan, de volt véres is a széklete, a kezelőorvos újra megtükrözte, hogy biztosak legyenek abban, nem a műtéti hegek véreznek-e. Szerencsére nem, hanem az aranyeres csomók. Aztán kiderült, hogy lassan kiválthatom a praxist, mert valóban Konakiont kapott apu a véralvadás rendezésére. Továbbá anyu komolyan vette a tanácsom és már betárazott otthon probiotikus joghurtot a 2 hetes kúrához, hogy első körben azzal javítsák apu bélflóráját, aztán a belgyógyászukkal megvitatják, hogy mehet-e a Protexin is.
A beszélgetés végére befutott Mr. Doe is. Akkor én szépen elviharzottam a város szélén lévő szervizbe, hogy panaszt tegyek, mert sajnos nem javították meg rendesen a kávéfőzőmet. Felkészültem az asztalborogatásra is, mert tartottam tőle, hogy megint bevizsgálási díjat kérnek, holott az első alkalommal is érthetően elmagyaráztam, mi a hiba, csak akkor nem szétszedve tettem le a gépet az asztalra, meg nem ragaszkodtam hozzá, hogy bő lére eresztve írják rá a hibalapra a jelenséget. Most viszont cetliket ragasztottam rá, hogy itt, a kazán zárócsavarnál folyik a víz, nem pedig a kupaknál, lehet látni a vízkő nyomát is. Meg mellékeltem kávét is, hogy legyenek szívesek azzal tesztelni, ugyanis anélkül persze hogy akadálytalanul átfolyik a víz, de sajnos üzemszerű használat mellett a 6 helyett csak 5 adag fő le. Erre már ők se tudtak mit mondani, a szervizes ipse mindjárt nem csókolomozott, meg hölgyeményezett, mint legutóbb (amiért majdnem rávágtam az ajtót, csak ez a "legközelebbi" szakszerviz). Elnézést kértek, és hát most már biztos tudni fogja a mester, hogy mi a gond. Ja, remélem is, mert a javítási metódust már nem ragasztottam a gépre.
Na, ennyi. És ma nem fetrengett a gyerek a földön, pedig zizis egy nap volt. Igaz, minden kukát, oszlopot volt idő megnézni, így nem is volt mint hőbörögnie. Vagy ami adódott, azt valahogy sikerült baromi gyorsan csirájában elfolytani. (Hú, hazudok, hajnalban összevesztünk, mert megint 6-kor kelt, átvittem magamhoz, nekiállt a szemem nyomkodni, aztán 20 perc múlva kérte a maciját, de amikor odaadtam, azt mondta, tegyem el, aztán ezen felkaptam az iszapot, a szoba végébe hajítottam a macit, gyerek erre: kérem a maaaaciiiit, mire én, nem, aztán végül odavittem, de akkor már csak rugdosott. Ekkor megfogtam a kisurat, visszatettem a kiságyába, ordibált egy sort, és kb. 5 perc múlva el is aludt.)
Akkó most megérdemlek egy kis Fringe-t, aztán alvás.
Ti mondtátok