Fő a lencseleves (újévi szimbolikában pénz, pénz, pénz, életem mozgató rugója, egyszerűen kihagyhatatlan), a korpás-magvas kenyeret is összekészítettem (szintén babonaságból), és a főtt tojások épp hűlnek, hogy majd Pimi ébredése után megcsináljam a stefániát, almaszósszal (nem a hagyomány miatt, hanem azért, hogy talán ezt még a gyerek is megeszi). Ja igen, és az aprónép alszik, ha nem tol ki önmagával, akkor most hagyom, hogy kialudja a törököt a várából, mert éjjel úgyis felverik a petárdákkal.

Pimpikétől karácsonyi ajándékként az első szelet harapott és rágott lekváros kenyerét kaptuk. Teljesen véletlenül, ahogy az lenni szokott: leültem megenni az általa meghagyott rántottát, ő lenyúlta a kenyeremet, hogy azt akarja. Beleharapott, ilyet előtte sose, majd rágta. Kérdeztem, kér-e rá lekvárt, hát persze, hogy kér. Megkentem, és ő lassan, de biztosan megette. Aztán evett közepes méretű pennét, amit mondjuk elfeleztem, harmadoltam neki, és nem al dente, hanem butára főzve, hogy jó puha legyen, de rágta, ez itt a lényeg. Próbálkozunk mindenfélével, szoktatjuk az új ételekhez, a turmixot már csak krémleveshez veszem elő, a túl sok darabból álló ételt még nehezen viselni, kiköpködi, viszont tőlem a villával agyon tördelt kaját nem fogadja el. Ropogtatott napraforgót (ilyet eddig nem is mertem neki adni, nehogy megfulladjon tőle), evett már disznótorost is, szóval haladunk. Egyelőre csak a bal oldalon rág, a jobb oldalon nem megy, annak még öklendezés a vége. Majd. A 2 felső zápfoga hiányzik a húszhoz, az egyikből kint is van egy csücsök, a másik is áttörés előtt áll.

Az ivás is szépen haladgat. 2 hónap alatt eljutott a pár kortytól a folyamatos ivásig. Még nem tudja akarattal a szájában tartani a folyadékot (ami majd a fogmosásnál a gargalizáláshoz, tudatos kiköpéshez kell), automatikusan nyeli le, de magától próbál rájönni arra, hogyan kell köpködni.

Végre meggyógyult, mentünk is iziben játszani a szabadba. Imádja a gyerekeket, megy oda hozzájuk, utánozza őket, játszik a nagyobbakkal. És ahogy ránéztem, észre vettem, hogy már nagyon nem babás, hanem egyre inkább óvodás formája lesz. Másfél centit nőtt az elmúlt 3 hónapban.

A munkával még nem tudom, mi lesz. Pimpi egyszer már elaludt a bölcsiben délután, csak aztán jött a betegség. Meglátjuk, hogy januárban hogyan folytatódik a dolog. Ma elutalta Mr. Doe a lakáshitel elő- és egyben végtörlesztését, aztán várjuk a bank elbocsájtó levelét, felbontjuk az életbiztosításokat és visszafizetjük testvéremnek a kölcsönt, mert most ő mentett meg bennünket. Mert természetesen hiába tettünk fel keresztkérdéseket a banknak, meg adtuk írásba, hogy mit és hogyan szeretnénk, miután befogadták a kérelmet, akkor derült ki, hogy az nem úgy van, hogy ők megmondják a végösszeget és akkor adnak egyben papírt, hogy felbonthassuk az életbiztosításokat és azok visszavásárlási értékéből, meg a saját tőkénkből kiegyenlítjük a számlát, hanem saját tőkéből kiegyenlítünk, akkor megkapjuk a szükséges igazolásokat és az alapján lehet majd csak visszavásárolni az életbiztosításokat... Ez egy termetes pofon volt, aztán tesómat kérdeztük meg, hogy segítene-e. Közben a bank is kiderítette, hogy mégis működhet a mi verziónk, szerződésmódosítással. Ja, az újabb 130 ezer Ft, az már nagyon sok plusz kiadás. Szóval, várjuk a papírt, az új évet tehermenetesen kezdjük. 12 év után az első olyan hónap lesz, amikor nem kell albérletet, vagy hiteltörlesztést fizetnünk.

Na, felkelt a ded, úgy tűnik az alvásigénye 1,5 órára kezd korlátozódni.

Hát akkor: boldog új évet minden kedves olvasómnak!