Tovább küldték apu szövettanát a klinikára, mert kérdéses az eredmény. Magyarul: valószínűleg rosszindulatú. Nincs is jobb annál, mint amikor telefonon kell ilyenről beszélnem a családommal, hogy ne adják fel, tartsanak ki, és ha ez tényleg rosszindulatú, akkor még szerencse, hogy időben elcsípik. És könnyű azt mondani nekem, hogy nehéz lesz a további kezelés, mert nem engem fognak műteni, kemózni (a vizit blogon erről olyan tökéletes leírást kaptam, hogy az ellenségemnek se kívánom). De hogy támogatjuk aput, itt vagyunk, számíthat ránk, és az unokájának szüksége van rá. A rohadt életbe, mit kell az embernek ilyenkor mondania? Akkor aztán kibőgtük magunkat. És nem szabad most már sírnom, mert Pimpike nem tudja, mi van velem.
Folyamatosan fogy apu. Ez kapásból nagyon gyanús. Nincsenek duzzadt nyirokcsomói, ez viszont jó jel, 1 hónapja a tumor markerek is negatívak voltak. Ha a szövettan negatív lesz, akkor MRI-re küldik tovább aput. Hát most akkor drukkolunk, hogy MRI legyen a folytatás és ne onkológia.
Ti mondtátok