Pimpike 2 napja már csak bilibe kakil és pisil, ha ébren van. Ha pelenka van rajta, ő akkor is jön szólni, hogy kéri a bilit. Ha a fürdőkádban ül, akkor is szól, nem pisil, nem kakál a vízbe.

Tulajdonképp a hosszú hétvégén történt meg ez a nagy váltás, 2 nap alatt kialakította magában a rutint, miután szombaton reggel bugyira váltottam a pelenkáját. Ugyanis 2 hete nem tudom neki rendbe tenni a fenekét, folyton kiütéses, piros. Hiába kenem, hiába szárogatom, levegőztetem, valami akkor se stimmel. Gondoltam, akkor majd a 3 napos ünnep alatt inkább feltörlök, de az a legjobb megoldás, ha a pelenka egyáltalán nem érintkezik a bőrével. Meg is beszéltem vele, hogy miért csináljuk ezt.

Először bepisilt, tócsásat. Sírt szegénykém, nagyon megviselte. Megnyugtattuk, együtt feltakarítottunk, átöltözött szárazba. Aztán még volt 3 kisebb becsurrantás, de utána mindig szólt, ha érezte, hogy pisilnie kell. Másnap a pisivel aztán nem is volt gondja. A kaki viszont a gatyában landolt, de sebaj, azt is intéztük. A kakálás nehezen megy, mert azt tartogatja, fél tőle. Direkt nem nyüstöljük vele, hogy ne stresszeljük még jobban. Többször is ráült a bilire, de nem sikerült neki kakálnia, aztán fürdés közben szólt, hogy most kell. Csak az a gond, hogy azonnal felpattan a biliről. Fogtam a kezét, nyugtatgattam, hogy maradjon még, és nyomjon egy picit tovább. Hogy a Samu a Bilikönyvben is sokáig ült és ült és ült a bilijén... És akkor sikerült. Nagy dicséretek, igen, kap délutánra virágokat ő is, mint a Samu könyvében is, az ajtajára ragasztjuk majd. Aztán reggel rajta hagytam a pelenkát, nehogy a kakival gond legyen, nehogy székrekedés legyen a félszből. De ezt nem árultam el neki. Aztán szaladt, hogy kakilnia kell a bilibe. Most is felpattangatott, de a második próbára sikerült. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá, hogy ilyen okos!

A bölcsibe vittük a bilijét, mert a WC-t még nem fogadja el, idő kell neki. Aztán kíváncsi vagyok, hogy szól-e a gondozóknak. Ő mondta, hogy bugyi kell, nem pelenka. Nagy érzelmi dráma ám ez neki, mert kapásból azzal indít reggel, hogy kapaszkodik az ajtóba, hogy ő nem megy a csoportba, csak ha én is megyek vele. Aztán ilyen felfokozott állapotban nem tudom, menniyre tud figyleni magára...

Hát a fene se gondolta pénteken, hogy hétfőn már csak alváshoz kell pelenkáznom a fiamat! És azt se gondoltam, hogy ez így történik meg. Azt hittem, hogy majd nagyobb rákészüléssel, meg külön szertartással fog menni, aztán mint a kés a vajban. Hihetetlen egy gyerekünk van! Ezért megérte várni!