Lassan csak egészségügy fejleményekről írok, hogy kinek mi jön az orrából, torkából, valagából... Ritka kehes egy család lettünk, az orvosokhoz bérletünk van. A húsvét a fosás jegyében telt, a szülők után beszált a szobatisztuló Pimpernel is a ringbe. Remek kis móka volt, mivel a kakálást legszívesebben elsunnyogná, a pelenkába már nem hajlandó, a bilibe/WC-be meg nem akar, és vergődik, szenved. Ehhez jön a hasgörcs. Ennek ellenére csak 2 gatya lett féknyomos, tehát nem termelte bele az egészet, mert jött utána szólni, de egyébként, ha 5 percenként, akkor 5 percenként futott, hogy jaj, jaj, jön a kaka. A 3 napos hasmenés alatt elértem azt is nála, hogy most már rá mer ülni a WC-re is, sőt lassan a bili csak dísznek van.
Aztán begyulladt a gégém. Pontosabban valami arrafelé, mert nem a torkom fájt, az tuti. Most már ez elmúlt, viszont köhögök. És ez már az allergiás köhögés. Egész éjjel kreháltam, ömlik a könny a szememből, dugul az orrom, folyik a taknyom. Reggel elmentünk a háziorvosomhoz Pimpivel egy kis antihisztaminért. Erre kiderült, hogy helyettesítés van, csak du. lesz rendelés. (Sajnos hiába akartam őket előre felhívni, mert szokás szerint senki se vette fel a telefont.) Akkor beugrottunk a kölyökkel a Baumaxba lécért, hogy fel tudjam szerelni a falvédőt. Ez legalább ment, mint a karikacsapás. (Majd lesznek képek is, meg elkészítési útmutató is.)
Ja, és hát természetesen Pimpikének megy ám a Ciloxan (antibiotikum, hát mi más) orrba, szembe, fülbe, mert megint gennyes kötőhártyagyulladása lett, meg az orrából is zöld jön. 48 óra után azt merem mondani, hogy mintha javulna. A cél az, hogy jövő pénteken műthető legyen. Az éjszakák horrorisztikusak. Szegény horkol, rosszul alszik, rosszat álmodik, átjön, mellettem viszonylag jól alszik, csak csapkod, felnyög, felhorkol, így reggelre olyan vagyok, mint aki nem aludt, hiszen nem aludtam...
Na, akkor megyek, ébresztem a kölyköt, uzsonna után meg irány újra a háziorvosom.
Ti mondtátok