Elkészültem. Az Ikeában kapható leértékelt vászonból vásároltam több színt is: fehéret, sárgát, narancsot, pirosat és kéket. A zöld már kb. 10 éve volt meg, szintén ebből a boltból, karácsonyi asztalterítőnek használtuk, ezért nagyon megkímélt állapotban volt, de most feláldoztuk, mert szükség volt rá az összhatáshoz. A bélés vékony vatelin. Kellett még minden színhez külön cérna is.

A falvédő kb. 2,5 méteres és 70 cm. magas. 10 db zseb van rajta. A léc 10x20mm-es fenyő, 3 helyen fúrtam fel, nehogy középen eltörjön. A 2 centi széles füleket duplán varrtam le, hogy biztosan tartsanak. Továbbá a zsebek széleit is megerősítettem 1-1 háromszög varrattal. (Majd teszek fel köztelebbi képet is.)

Az ágyterítő 80x165cm-es. Papíron méretarányosan megterveztem, hogy milyen formák kerüljenek rá, aztán kiszámoltam, hogy pl. a virághoz kell 1 db 5 cm átmérőjű sárga kör és 4 db 5 cm átmérőjű piros. Vagy hogy a nap közepe 20 cm átmérőjű és 3 cm-es egyenlő oldalú háromszögek a sugarai, azokból meg 13 db kell. Aztán kivagdostam mindent, 1-es öltéshosszú, viszonylag nagy cikk-cakk öltést választva beszegtem az összes alkatrészt a saját színű cérnájával, aztán szintén cikk-cakkal felvarrtam az alapra. Utána jött a narancs színű keret, mert pár centivel kisebbnek találtam a takarót a kelleténél. Eztán béleltem, összevarrtam a széleit. A vatelint az anyaghoz kézzel öltögetem hozzá, a gépi varrások mentén haladok, pontosabban azokba varrok bele, azonos színű cérnával dolgozom, így észrevétlen. És nem szúrom át a tűt teljesen a takarón, hanem csak vatelinig - már ha ez így érthető. Hogy ez mennyire szabályos, meg hogy a pepecsvörkösök így csinálják-e, azt nem tudom, de én így oldottam meg, és szép lett a végeredmény. Még maradt anyagom, hasonló metódussal csinálok a fotelágyra is "kárpitot" és akkor az egész szoba egységes lesz. Piszkosul büszke vagyok a munkámra, mert szép, tartós, és milliméterre klappol! Egy ilyen cucc a boltban 20 ezer körül van, most már értem, hogy miért. :)