Apu szombaton visszautazott. Nem akartam engedni, mert aznap volt a házassági évfordulójuk, féltettem, nehogy rosszul legyen, és ezt meg is beszéltem vele, de aztán megegyeztünk, hogy vigyáz magára, most viszont otthon szeretne lenni, anyu sírjánál. (Itt teszem hozzá, hogy legszívesebben hazaköltöznék, csak ott pláne nincs meló. Ahogy visszajöttem Pestre, minden idegennek tűnt, a szülővárosomban egész más a milliő. Ott a gyereket a kisülésbe ültettem, felpattantam a bringára, aztán simán lelakatoltam a Tescóhoz és nem lopták el bicajt a vásárlás alatt. Ahogy a férjem, úgy én is élhetőbbnek találom azt a várost. És ez eddig nem tűnt fel.)
Az önvád éjszaka alig hagy elaludni. Hogy miért nem mentem haza, miért nem álltam a sarkamra?! Mennyivel egyszerűbb lett volna lefizetnem az orvosokat, hogy katéterezzék meg anyu szívét, és ha kell, csinálnak stentet. Akkor talán még élhetne. Fizettem volna a kezelést, nem a temetést. Erre Mr. Doe csak annyit kérdezett: és ha hazautazol, meg tudtad volna műteni - mert egyéb esetben minden csak feltételes mód. Igen, próbálom magam azzal felmenteni, hogy lehet, annyira rossz állapotban volt anyu szíve, hogy a mentőhelikopterezést se bírta volna ki, magyarán nem volt szállítható. Feltehetőleg nem is ez volt az első lábon kihordott infarktusa, hanem már a többedik, csak ő sose panaszkodott. "Tűrni kell", mindig ezt mondta. Hát ő tűrt.
Nem tudok szabadulni attól, hogy azt olvastam a halottvizsgálati bizonyítványban a halál okaként, hogy tüdővizenyő, mely a halál beállta előtt 1,5 órával kezdődött. Apunak azt mondták, nem szenvedett anyu, hogy 5 perc volt az egész, hogy nem kapott levegőt. 5 perc? 1,5 órás tüdővizenyő milyen fulladást okoz? Hogy szenvedhetett szegény, és mi nem voltunk mellette, nem nyugtathattuk meg, nem fogtuk a kezét. Magányosan, a családja nélkül kellett szembe néznie a halállal. Milyen kegyetlenség ez?
Aztán a halottvizsgálatiba azt az egetverő baromságot is beírták hogy magasvérnyomás betegség is rontotta az állapotát. De hiszen anyunak sose volt magas a vérnyomása! Könyörgöm, micsoda marhaságokat írtak össze! Mindig alacsony volt a vérnyomása, aput kezelték magassal, és mivel apu mérte minden nap a vérnyomását, anyu is ellenőrizte a sajátját. Így derült ki, hogy a pulzusa magas, de a vérnyomása normális volt. Szóval ilyen tévedések mellett hogyan dolgozzam fel anyu halálát, hogyan fogadjam el az orvosok szavát?!
Én beszéltem vele utoljára telefonon, este 9.11-kor. Akkor azt mondta nagyon furcsa hangon, hogy most nem jó, majd később visszahív. Kicsit sírósnak találtam a hangját. Mondtam is Mr. Doe-nak, hogy valami nem stimmel, de leginkább arra gyanakodtam, hogy a szobatársával lehet gond. Mégse mertem újra hívni, mert már villanyoltás volt a kórházban, meg az örzőbe nem szabad folyton telefonálgatni. A halál 10.50-kor állt be. Megígérte, hogy visszahív, de már nem tudott. És én csak várom a hívását, még most is...
Belepusztulok abba, hogy méltatlanul kellett meghalnia, hogy fájdalma volt, hogy egyedül volt. Emiatt nem engedtem a boncolást, hogy ha addig nem tettek érte semmit, akkor eztán már hozzá se érjenek. Nem tudtam tőle elbúcsúzni tisztességesen, emiatt másítottam meg az ő "végakaratát". Mi mindig hamvasztásról beszéltünk, de ezt most végképp nem bírtam volna elviselni. Apu és öcsém is egyetértettek velem, hogy koporsós temetés legyen, mert szerettük volna még egyszer megnézni anyut. Mindig úgy gondolok rá, és akkor is azt mondtam neki, hogy aludjon jól, és pihenjen. A sírnál is csak ezzel búcsúzom mindig. Nekem ő örökre elaludt.
Most, hogy itt volt apu, főztem húslevest. Csigatésztát tettem bele, amit még anyu készített - sajnos, már nagyon kevés van belőle. Anyu olyan csodaszép tésztát készített, papírvékonyat, nem szétfővőset, de többé nem eszem már ilyet.
Reményik Sándor: Végrendelet (részlet)
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
(...)
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.
Ezt választottuk, ezt olvasta a búcsúztató a sírnál. Szerintem a sírkőre is majd ezt vésetem fel.
Ti mondtátok