Mellettem horkol a puli, a másik oldalon a husky hentereg. A teraszon a leanderek, bár lassan már csak a sötét árnyakat látom. Közben felkapcsolták a tücsköket is (fővárosi kisfiam meglepve hallgatta a múltkor apuéknál, hogy este milyen "zaj" hallatszik, aztán azt találta rá mondani, hogy felkapcsolták a tücsköket), a Hold vakít. A falu másik végében is lehet hallani, ahogy Pimpike épp valamelyik rokont tódítja a dumájával. Szóval itt vagyunk anyósoméknál. Nagyjából egész nap döglök, fáj a tétlenség. Délután letettem a gyereket sziesztázni, majd a nyírfa alatti napágyon olvastam Polcz Alaine-t. Jól vagyunk. A gyerek meztelenül szaladgál a füvön, aztán beül pancsolni a felfújható medencéjébe, eteti a tyúkokat, szelidítgeti a kutyákat (mindig felnőtt felügyelettel persze), fényképezi velem a békákat, meg azt a temérdek sok virágot, amit anyósomék gondoznak. Természetesen a fényképezőgép adatkábele otthon maradt, így képes beszámoló csak utólag lesz. Ja, és ma találtunk egy kezes kölyökmacskát, így Pimpike végre cicázhatott is. Kapott egy hatalmas dömpert a nagyanyjáéktól, abban kell húzkodni a faluban - addig csöndben nézelődik. Jövő vasárnap utazunk haza (Mr. Doe mondjuk holnap megy Pestre, és pénteken utazik vissza hozzánk újra.)

Na, lassan megesznek a szúnyogok, ideje fedél alá vonulni.