Pénteken hazaugrottunk, a kölyök és én, anyósomékhoz, mert megérett az eper. Mr. Doe szombaton jött utánunk. Újfent el kell mondanom, hogy asszonyt az anyósa nem kényeztetett úgy, mint engem, ráadásul ő a világ legtürelmesebb nagyanyja is. Én tényleg pihenni járok a férjem szüleihez. Imádom őket, imádok ott lenni, és a fiam is hasonló véleményen van.

Remek időjárást fogtunk ki az eprészéshez! Nem győztem napozni, különös figyelmet fordítva a lábaimra, így a napágyat úgy helyeztem el, hogy a fejem a szomorú nyír alá essék, a lábaim viszont hadd piruljanak - fittyet hányva az ózónlyukra. Sőt, még naptejet se használtam, ugyanis az idén valami csoda ment végbe a szervezetemben, és elmúlt a napallergiám. Nem égek, hanem folyamatosan barnulok, és véresre viszketős kiütéseim sincsenek. (Szerintem a spéci vitaminjaimnak köszönhető a változás, aztán dolgoznak az antioxidánsok.)

Hoztunk haza több kilónyi ropogós cseresznyét, és még több kilónyi epret. Kölök is szedte a kis talicskájába, és ami aztán mindent vitt, hogy félkilókat berámolt a kis gyomrába, mert rájött, hogy az eper isteni.

Most aztán van itthon cseresznyés pite, eperkrémleves, meg gyümölcs csak úgy.