Felvettek! Július 4-én kezdek az egyik állami hivatalnál köztisztviselőként, ügyfélszolgálatosi státuszban.

Délben még úgy indultam utamra, hogy állásinterjú 2. kör. A titkárságon várakozva kezdtem egyre feszültebb lenni, mert kedélyes nevetgélés szűrődött ki az irodából, meg szakmáztak, hát én itt labdába se rúgok, aztán arra gondoltam, hogy esélytelenek nyugalma, nincs vesztenivalóm, meg aztán itt működik a klíma, legalább nem izzadok. Majd a leendő főnököm (akkor még persze ezt nem tudtam) bevezetett, megkínált innivalóval,  majd közölte az örömhírt, hogy ez már nem gyóntatás, mert tagja vagyok a csapatnak és ő csak egy előzetes ismerkedésre hívott bennünket össze, mivel ő nem tudott résztvenni a meghallgatásokon. És akkor kaptunk paksamétát, amit már a személyügynek kell kitöltve leadnunk az első MUNKANAPUNKON (értitek, munkanap, 2006. szeptember 1. óta nem volt nekem olyanom). Megnéztük az irodánkat, bemutattak bennünket a nagyfőnöknek, mert főnökből bőven ellátottak (hiszen egy állami cég), de egyébként tiszta udvar, rendes ház, látszólag profi informatika, aminek aztán mi is a részesei, üzemeltetői leszünk.

Ja, és senkit se érdekel, hogy gyerekem van. A felvételit meg már szóba se kellett hoznom, mert majd megoldjuk.

Összegezve: a célkitűzéseimet szerintem elértem. Sőt! Szerettem volna visszamenni a közszférába - pipa. Nem közalkalmazott, hanem a magasabb bérezésű köztisztviselő leszek- sok pipa. Eddigi tudásomat használom fel - pipa. Egy kicsit azért új - pipa. Jó munkahelyi körülmények - pipa. Könnyen elérhető helyszín, 1 órán belüli beérés - pipa (1 átszállásos megközelítés, a metró az ajtóban tesz le). Ja, és nem használtam fel protekciót - pipa és vállveregetés.

Este meg megvitatjuk, hogy mi legyen Pimpivel.