Még pár nap, és várhatóan ahogy a hőség elül, úgy készül el a házunk szigetelése is. Így aztán klímához szokott valónk folyvást rí, szenvedünk istenesen. Munkás bácsik reggel 6-kor jönnek, Sokol rádió bekapcsol és ugrik ki szívünk, meg a hab testünk is az ágyból. Ezt hétvégén, amikor lustálkodhatnánk, kicsit zokon vesszük. Továbbá ismét itt kísértenek a nyitott ablak melletti alvás régi bosszúságai, hogy hajnali 4-kor arra kelek, megjöttek a kukabúvárok, és kotoznak a szemétben, ropogtatják az aranyat érő sörösdobozt, hogy a csöves szatyorba több férjen.

De nemcsak a Twin Peaks-ben, meg a szigetelő munkások állványán szól ám mindig a zene, hanem az irodában is. Ez olynakor izgalmas és kihívásokkal bővelkedő, amikor mind az ötünknek kapása van, és akkor mind mondjuk a magunkét, plusz a class fm reggeli műsora, az különösen jó, amikor valaki azért visít, mert élete fénypontját éli át abban, hogy Sebestyén Balázzsal smúzolt egyet. De haladok, a kezdeti zsibbadt agy állapota helyett már igazán fitt vagyok, simán megy a multitask funkció. Igazából csak akkor van gond, ha jogszabályt szeretnék értelmezni, ahhoz még mindig igényelném a nyugalmat, de ez legyen a legnagyobb hasfájásom. Közben egy csomó jó számmal ismerkszem meg. 

Átköltöztünk egy nagyobb irodába, ablak alatt egy ovival, jókat vigyorgunk a napi eseményeken. Az egészségkonyhától hordatom a kosztot magamnak és a családnak, egész klasz, főleg ha azt nézem, hogy este nem kell csak magunkra és a vacsorára fókuszálnom.

A héten átveszek egy újabb supportálandó témakört, ennek én leszek a vezetője, de szerencsére a másik kettőben is jól teljesítek (fő a szerénység). Vannak hülyék világnapjás időszakok, amikor szegény ügyfelek egy értelmes magyar mondatot nem tudnak összehozni, nincs alany, nincs állítmány, csak agresszió. Vagy amikor visszaküld egy "tértivevényt", hogy azt segítsük neki megfejteni, mert ő nem érti, és viszket a tenyerem, hogy visszaírjam, én sem. De van nagyon sok hálás ember, akiknek hallani lehet, hogy az a bizonyos mázsás kő legurult, mert valaki végre nem lepasszolta az érdeklődését, nem váltott védekezőbe, hanem meghallgatta, utánajárt, és megkereste az elveszni tűnő támogatását. És apró öröm, ha azon kollégáimnak tudok valamit segíteni, aki engem tanítanak be, mert olyankor biztosítom őket, hogy a vér nem válik vízzé.

Az már csak hab a tortán, hogy mindig az ül a klíma mellett, aki érzékeny rá, mindig az ül az ablak mellé, aki nem bírja a huzatot. Viszont ha kellően sok a meló, akkor nincs idő puffogni, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy időben elkészüljek mindennel, minimális hibával, aztán futás haza a gyerekemhez.

Azon még mindig nem tértem napirendre, hogy elmaradt a szorongástól sírógörcsös munkakezdés. Pedig azt az első héten illik otthon összehoznom, este azon pityeregni az uramnak, hogy én milyen hülye vagyok, semmit se értek, most meg mindjárt megkapom a második fizetésemet. Hogy ezt most a dilibogyóm, vagy az elmúlt 19 dolgos év tapasztalata teszi, nem tudom. Persze hátra van még az ovi és az egyetem kezdete, akkor jön a kapcsold az ötödik sebességet, hétfőre vélhetően köhögés, taknyosság, de persze ilyesmire nem is gondolunk, mert Pimpi most már úgy megerősödött, hogy mi is elkezdünk normálisan élni, le kell kerülni a szopóágról, punktum.

Asszem, ennyi, lassan mennem kell telefonálni apunak, aki a héten kimenőt kapott, jövő héten jön újra felügyelőnek. 

Holnap tornára megyek este, nem lesz időm írni, pedig tartozom még egy összefoglalóval anyósom dicséretéről, meg a viszontlátás öröméről. Dióhéjban annyit, hogy mindenki örül, mindenki boldog, persze 24 óra elteltével összebalhéztunk a kölyökkel, de ez így kerek.