El sem hiszem, hogy nem aludtam el sem az általános, sem a politikai szociológia előadásokon, hanem kifejezetten élveztem mindkettőt. Az állam- és jogtörténet meg baromi dinamikus volt, mert a tanárnő folyamatosan szondázta a történelmi ismereteinket, és eltekintve attól, hogy a Horty-korszakot mi is bebuktuk, ahogy a nappalisok is, mert a mai emberek már semmit se tudnak, tisztelet a kivételnek, de azért meg lettünk dicsérve, mert a többi témában okosakat feleltünk(tem). És igen, informatikán meg megkért az előadó, hogy ne csak én, hanem a többiek is mondják, bár reménytelen volt a kívánsága, mert a többieknek nem az a szakmájuk, meg aztán a frissen érettségizett (kis)lányok olyan kis elveszettek, attól tartok, hogy a divattrendek és bulik jobban mennek nekik, mint két értelmes mondat megfogalmazása. Bámulatosan nagy különbségek vannak a hallgatók között. És nem is bánom, hogy most tanulok, öreg fejjel, mert most sokkal nagyobb a rálátásom a világra, mint 20 évvel ezelőtt. Egyedül az a bökkenő, hogy a tanulói jogviszonyom mellett van más identitásom is, mert anya, feleség és csinovnyik is vagyok, amire napi 24 óra adott.

És akkor volt még lépcsőn ülve 2 órás előadás hallgatása és jegyzetelése, mert valakinek nem megy a matek, hisz ez a jogi kar, itt máson van a hangsúly, és bár nagy volt a terem, de ahhoz nem elég, hogy a kar háromnegyedének tartott összevont foglalkozáshoz beférjünk, de megoldottuk. A derekamat majd a csontkovács szerdán összerakja. És kitartott mindenki, nem állt fel senki, nem vonult ki senki. Nem azért, mert féltünk a lebukástól, hanem azért, mert lekötötte a figyelmünket.

Az se lesz semmi, hogy az elkövetkező 4 félévben, a kollégiumban alvás miatt, hány és hány szobatárssal hoz majd össze a sors, hány lányt, nőt, asszonyt fogok megismerni, meghallgatni, hány magyarországi helységnevet fogok megjegyezni. Nemcsak a könyvekből, jegyzetekből fogok tanulni, hanem tőlük is. 

Akárhogy is nézem, különleges időszak előtt állok. Tényleg csak azt sajnálom, hogy ezt már anyu nem érhette meg, de apu nagyon büszke, és boldog, hogy azt látja, én is örülök.

Búcsúzóul két különleges hangszer. Lajkó Félix az ördöggel cimborál, pontosabban citerál, kár, hogy Rúzsa Magdi is ottan van. Cyndi Lauper meg példaképnek se rossz.