A szülőin odasunnyogott hozzám az óvónő, hogy megadja a helyi pszichológus telefonszámát, és kérte, egyeztessek vele időpontot, mert szeretné a gyerekeket felméretni, de ehhez előtte a szülőkkel kell a szakembernek elbeszélgetni. Kicsit furcsállottam a dolgot, úgy éreztem, hogy a többiekkel nem megtörtént hasonló csevej. Estére elég rendesen bepörgettem az agyam, de aztán rendre intettem magam, hogy na, azért ne tegyek úgy, mintha minden rendben folyna Pimpinél, sőt magam is szerettem volna segítséget, tanácsot kérni.

Lélekben, agyban felkészültem a találkozásra, és igazán jót beszélgettem a szimpatikus, ám szerintem túl fiatal pszichológussal. A balsejtelmem igaznak bizonyult, T. néniék bizony nem a csoport mérése miatt kérték fel Pimpi vizsgálatára, hanem azért, mert szerintük bajok vannak. És nem is akármit, hanem mindjárt IQ-tesztet kértek elvégezni. Na itt rándult egyet az arcom, és azonnal szabadkozott is a nő, hogy szerinte ezen a téren biztos nincs a fiammal gond. Látta a csoportban, látta, hogy tud elmélyülten játszani, kapcsolatban van a társaival, a szabályokat betartja, odafigyel. Ő inkább a mozgásában lát esetlenséget, ami idegrendszeri éretlenségből adódhat, de ezt lehet stimulálni. Ezzel már én is egyetértettem, jeleztem, hogy hasonlóan látom magam is, pont ezért járunk trambulinozni, hintázni, mindenféle egyensúlyfejlesztő játékot kipróbáltatok vele, meg októbertől tornára és népitáncra is fog járni a kölyök, plusz a fejlesztőpedagógus foglalkozásaiba is beleegyeztem.

Ahogy az én meglátásaimat soroltam, meg boncolgattuk az elmúlt 4,5 évet, kiderült, hogy Pimpi szorong. Pont idevágó volt az óvónők panasza is, hogy a gyerek ha rákattan egy témára, akkor abba teljesen beleveszik, és nem lehet belőle kizökkenteni, újra és újra azon kattog. Ez is a szorongását mutatja, hogy akkor érzi biztonságban magát, ha az ismert témákkal foglalkozhat. Hogy ez genetika, vagy tanult minta, most mindegy, a lényeg, hogy ezzel is kell majd foglalkoznunk. Nem ez a legfontosabb feladatunk, de szem előtt tartjuk. Most a mozgásfejlesztésen van a hangsúly, aztán jövőre jöhet a kiscsoportos foglalkozás vele, és majd a suliban is lehet pszichológushoz járnia, ha úgy látjuk jónak.

Ha minden igaz, akkor ma megejti a nő az IQ tesztet, erről szóltam is Pimpinek, hogy majd a pszichológus néni ki fogja kérni őt a csoportból, és elmennek az ő irodájába játszani, ahol már én is jártam, van sok játék, lehet autózni, építőzni és ha kérdéseket tesz fel a néni, azokra legyen szíves, válaszoljon, meg ha képekkel kell foglalkozni, akkor figyeljen oda, egyébként pedig érezze jól magát, mert ő egy nagyon okos nagyfiú és mi nagyon szeretjük és büszkék vagyunk rá.

Este elég rendesen el voltam kenődve. Különösen az óvónők sunyiságán húztam fel magam. Azt is a szülőin tudtuk meg, hogy volt logopédiai felmérésük. Persze az eredményéről semmit se tudok, csak azt, hogy 6 hangtévesztés alatt méretett meg Pimpi, így idén nem kell logopédushoz járnia.

Oké, májusban volt fogadóóra, ahol rohamtempóban okádták rám a panaszaikat, de megoldással, feloldozással nem szolgáltak. Csak hogy oda kell majd figyelni.

Azt hiszem, lesz még pár szavam az óvó nénikhez, mert azért annyi idejük legyen már, hogy ezekről is beszéljenek. Mert csak annyit mondanak, hogy köpködött a gyerek, vagy verekedett, esetleg őt abuzálta valaki, de egyébről szó se volt. És az én visszahúzódó fiam az évzáró előadáson szerintem remekül teljesített, és én látom a fejlődést, de úgy látszik, ők 1 éve elkészítették a kis skatulyát és abból nem engedik a gyerekemet kimászni. De gond egy szál se, mert én itt vagyok, és ha kell, kinyitom a számat – természetesen a diplomácia minden eszközét latba vetve.