Vasárnap hazautaztam a hosszú hétvégére. Apu a körülményekhez képest jobban van, de még mindig nem jöhet haza. Szerdán gyomortükrözése volt, enyhe vérbőséget találtak, és levették a mintát a Helicobacter tenyésztéshez. Ma urológiai ellenőrzése volt, az is negatív. Déltől megy a hashajtás, beöntés - így a mai vérátömlesztés elhalasztva (egyébként se kaptak vért, mert már nem életmentéshez kell). Holnap lesz a vastagbéltükrözés. Aztán ha megérkezik a vér, akkor pénteken, ha nem, akkor szombaton még kap 1 egységnyit. Hétfőn elvégzik a pajzsmirigy vizsgálatot is, emiatt kell még bent lennie, mert így nagyobb az esélye annak, hogy fogadják, járóbetegként hosszú előjegyzést kellene kivárnia

Tesóm és a csaja is leutaztak, de kár volt jönniük. Kellően fel vagyok horgadva azon, hogy amíg ők 11-ig aludtak, addig én kivittem 11 koszorút bicajjal. Éjfélkor beájultam az ágyba, ők viszont forgolódtak, mert nem tudtak elaludni. Másnap meg volt pofájuk panaszkodni, hogy ők fáradtak, mert rosszul aludtak. Azért ritka boldog emberek ők, hogy felnőtt fejjel ekkora lazaságot engedhetnek meg maguknak! Nem veszekszem velük, mert értelmetlen: valakinek a munkát el kellett végeznie. Ha én nem csinálom meg a mosást, akkor apunak nincs tiszta pizsamája. Pontosabban volna, mert a klubtársai felajánlották neki, hogy elviszik a kórházból a szennyesét, s ha a testvéremen múlt volna, akkor apu rájuk lenne szorulva...

Péntek-szombat ismét egyetem, vasárnap reggel megint hazaugrom, viszek tiszta pizsamát stb., aztán délután meg vissza Pestre.

Eközben Pimpi a mamánál. Köhög. De csak fekvéskor. Holnap elviszik orvoshoz. Én tudom, hogy a hátracsorgó váladék miatt van ez, és hogy ha minden este át lenne öblítve az arcürege, akkor tünetmentes lenne.

És most van az a pont, amikor azt mondom: nem érdekel. Apu épp most hívott, 40 perces lelkisegély megvolt, az unoka betegségéről mélyen hallgatok, a köcsög fiáról most még tapintatból nem dumálok, de azt viszont már leszögeztem, egyszerre egy gonddal foglalkozzuk: holnap lesz a tükrözés, arra fókuszáljon. A mi lesz hétfőn, hogy adják át a zárójelentést kérdést majd vasárnap vitatjuk meg. Ja, mert most az a legújabb, hogy állítólag a belgyógyászatról egyedül nem engednek haza beteget, csak kísérővel. Még azt se tudjuk, mikor jöhet haza, mikor kap zárót, de ő már most aggódik. Mellesleg akinek nincs hozzátartozója, az örökre bent marad? Tudom, éhes, az elkeseredettség beszél belőle. Megyek aludni, remélem, mire felkelek, kiderül, hogy ez csak egy rossz álom.