Kicsit elszomorodtam, mert életemben nem tanultam olyan keményen, hogy aztán kettest kapjak... Ugyanakkor örülök is, mert ezzel 11-ből 5 vizsga teljesítve, már "csak" 6 van hátra. És ez a kettes most az EU-s ismeretekből várható volt, az első pillanattól kezdve mély gyűlölettel néztem a tárgyra, egyszerűen ilyen utálatos, tömény és hasztalan valamit ritkán tanul az ember. És még puskázni se lehetett! Szörnyű. Bezzeg közgazdaságtanból, amit szintén nagyon nem csíptem, vért izzadtam értük, viszont tök szuper ZH-kat írtam és ötös lett a félévem. Azt csodaként éltem meg, ezt az EU-s rémséget meg azért is élem meg ilyen rosszul, mert mi lesz velem, ha legközelebb a sok tanulás ellenére nem lesz szerencsém, és nem tudom összehozni az 51%-ot. Mert tegyük hozzá, hogy szerencsés kérdéseim voltak, mi van akkor, ha olyat kapok, amit nem tudok ilyen "jól".
Gyermek a skarlátból felépült, járt 1 egész hetet az oviba, akkor jött az apjának a tüdőgyulladás, meg én is belázasodtam 2 nap erejéig. Utána ismét 1 hét GYÁP jött, mert Pimpinek kötőhártya-gyulladása lett. Kemény vizsgák előtt lassan kötelező a GYÁP, az isten se mossa le rólam, hogy direkt csinálom, mert úgy gondolom, hogy így könnyebb a felkészülés. (Nem könnyebb, mert a gyerek nem igazán foglalkozik azzal betegen, hogy engem meghúznak-e, neki mese kell, simogatás, vigasztalás, és építsünk legóból boltot -és megyek, csinálom, aztán bízom benne, hogy fentről is kapok egy kis segítséget.)
Tegnap volt a melóhelyen a karácsonyi/évzáró ebéd, amire a gyerekemmel voltam hivatalos, mert nem tudtam kire hagyni a betegség miatt, de szerették volna, ha mennék, hogy ne maradjak ki. Így aztán, bár Pimpike az ovis karácsonyi buliból kimaradt, de nem csüggedt, mert ő a felnőttek szépen díszített asztalánál ülhetett, és igaz, hogy a hidegtálon fagyit nem talált, de volt saláta, meg ropi és vaníliás karika és finom sülthús. Boldog volt és hihetetlenül profin viselkedett, már egyáltalán nem volt zavarban a többiektől, pedig 12 felnőttel bulizott. Társalkodott, válaszolt a kérdésekre, bemutatkozott és köszönt mindenkinek nyaggatás nélkül. Szarjuk le a kettest, amikor egy király kisfiam van!
Mellesleg mit kérdezett az én csodagyerekem: hogy amikorra iskolába megy, lesz-e neki kistesója. De olyan igazi, amelyik mozog is, mert már minden gyereknek van... Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett.
Ti mondtátok