Megnyugtatásul közlöm, hogy mindenki él és virul. Szörnyen szégyenlem, hogy ennyire eltűntem. A munkám olyan szinten megsokszorozódott, hogy régebben 3 nap alatt hoztam össze annyi ügyet, mint most 1 nap alatt. Ha minden igaz, egy március végi programfrissítés valamennyit csökkent a munkámon, de azért annyira nem örülhetek, mert ötödik sebességbe kapcsolatak az ügyfélszolgás projektünkkel, és engem ez eddig elkerült, de attól tartok, a többiekkel nem mentek sokra és most én kerültem célkeresztbe. Gondolom, az hogy mindent időre és elvárásoknak megfelelően leadok, ötletelek, nem cirkuszolok, szolgai alázattal teszem a dolgom oda fog vezetni, hogy egyre több témában számítanak rám. Egyébként ez is érdekes, már nagyon várom, hogy a végén az utolsó kis mozaikot is beillesszük a helyére és megcsodálhassuk a munkánkat. Az elmúlt hetekben többször is kaptam azt ügyféltől, hogy ők még hivataltól ilyen törődést és figyelmet sosem kaptak, nem ehhez vannak szokva... (ha ezt a főigh. hallaná!)

Az egyetemen 2 hetente van valamilyen vizsgám, a kevéske szabadidőmben tanulok. Épp ma kaptam meg a jó hírt, hogy etikából a tananyag első 4 fejezetére megvan a felmentésem, mert sikerült a zh-m. Hány ember tartott miatta hülyének, hogy készültem rá, hányan voltak vele úgy, hogy minek most vizsgázni, ha a egyben is le lehet tenni. Nade, nem mindegy, hogy nekem már csak 3 fejezetből és nem 7-ből kell beszámolót írnom!

Közben meg az én kis mukim 5 éves lett. A futóbicajjal már simán megtartja az egyensúlyát, ha nem lenne nehéz a rendes bicajon taposni a pedált, akkor már az is menne neki. Egyre jobban uralja az érzelmeit, a nőket az ujja köré csavarja, mert bár senkitől se tanulta az udvarlást, de ő mindig, mindenkit megdicsér. A szép pulcsiját, fülbevalóját, a körmét, a nyakláncát. Ő a szeretet nagykövete. És olyan okos, úgy fénylik az agya, hogy a paksi atomerőművet is kiválthatná. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy akaratosságában meg az Orbán Viktor bácsira hasonlít, tehát azt is mondhatnám, hogy ezekkel az adottságokkal akár még miniszterelnökségig is viheti!) És a Szamosban rendelt tejszínes csokitorta olyan volt, mintha egy darab mennyországot vettünk volna a szánkba. (Aztán másnap reggel húztam Miskolcra, mert vizsgáztam.)

Álcázott nőnapi ajándékként meg meglepettem magam egy Sony Ericsson Xperia Minivel, amit lassan csúcsra járatok, az életemet azon élem. Az emberrel ingyen üzenünk és telefonálunk egymásnak, van közös naptárunk, tök jól tudom szervezni az életem, nem kell minden vackot kinyomtatnom, mert csak megnézem az emailemet a telefonomon. Amikor rohanok az egyetemről a vonathoz, akkor csak ránézek az Elvirára, és megnyugszom, hogy az IC már megint késik, tehát nem fogom lekésni, mert ugye Miskolcon meg jól elcseszték a számomra pont jó közlekedést, így aztán nagyjából sehova se érek oda időben.

Oké, akkor most megyek, mert még telefonálnom kell apunak, és a gyerek is aludna már.

Még egyszer köszönöm az aggódást. Tényleg kevés az időm - bár akkor az okostelefont használhatnám 3 soros posztolásra is. :)