Jane Doe családja

A hétvégén vendégeink voltak, tárlatvezetést tartottunk nekik a lakásban. Újra előjöttek a régi emlékek arról, hogy milyen volt és milyen lett. Következzen egy kis virtuális barangolás a lakásunkban a linkek segítségével. Meg összefoglaló arról, hogy mit csináltunk eddig és mi vár még ránk.

3 éve vettük használtan a lakásunkat. Látszólag fel volt újítva, persze beköltözés után derült ki, hogy sok mindennel spóroltak (aljzatbetont nem terítettek le a linóleum alá, így kisebb tankcsapdák leselkedtek ránk az előszobában, vagy igaz, hogy lecserélték a mosdókagylót, de egy használt, repedt és ráadásul nem szabványos furattávolságút tettek fel a régi helyett).  Amihez nem kellett nyúlni, az a két szoba laminált parkettája (mondjuk annál is van bibi, mert a régi szőnyegpadlót alatta hagyták, így aztán a poratka kolónia és az elbomló ragasztó okozta egészségkárosodás adott, és vélhetőleg ez lenne a hangszigetelés is). Muszájból hagytuk békén a nagyszoba fehér, habosított mintás tapétáját, ugyanis annyira nem durva, hogy ne lehessen benne élni, és alkalom sem adódott még a cseréjére, de ami késik, nem múlik. Viszont minden mást apránként rendbe kellett már tenni - és még ma is van mit csinálni.

Az első a bútorok megrendelése volt. Valami szerencse folytán fedeztem fel a neten a vidéki asztalosműhelyt, a nagyszekrények, a vitrin, a komód, az ágyneműtartó és cipősszekrény tőlük származik. Még a házhozszállítással együtt is olcsóbb volt, mintha az RS-ből vettük volna.

A mosdókagylót és a WC-t, valamint a csaptelepeket lecseréltettük egyszerű Alföldire, mert minősíthetetlen állapotban voltak. A WC kagylóban konkrétan sötétbarna húgykő virított - el se tudom képzelni, hogy a volt tulajdonos, a 2 gyerekes anya mégis hogy tudott ilyen szutyokban élni. A WC ajtaját fel kellett újítani, ugyanis a legelső tulaj macskabejárót vágott az aljára. Falécekkel toldottuk ki a hiányzó részt, vettünk bele új szellőzőrácsot (a fürdőébe szintén), aztán reszelés, smirglizés, glettelés, mázolás, és olyan, mint új korában.

Ha már ajtók. Minden kilincset lecseréltünk. A szobákra szatén fényű gombkilincseket vettem, a kulcslyukakat eltüntettem. A vizesblokk ajtajaira WC-zárasak kilincseket raktunk, hogy kulcsolhatóak legyenek.

A mázolásról egy szót: ahogy a lazúrozáshoz, a mázoláshoz is vizes bázisú festéket használtunk, hogy ne bűzölögjön a lakás. Nagyon megérte, mert bár drága, de kimondottan szépen fed, és a végén egész belejöttem a munkába a szivacshengerrel és szivacs végű ecsettel, megtanultam struktúrát vinni a felületbe.

Az előszobát kicsomagoltuk a téglamintás habosított tapétából, meg a csótánytanyát biztosító lambériából, felhordtuk a simító glettet, fehér diszperzittel lekentük a falakat, a bejárati ajtót kívül cseresznye színű, belül fehér biztonságira cseréltettük, és az asztalossal egy új beépített szekrényt, meg beléje csatlakozó felső  faliszekrényt készíttettünk borovi fenyőből (az ajtók ugyanolyan mart díszítésűek, mint a lakás többi bútora). Az L alakú folyosó másik végében lévő beépített szekrényről leszedtük a gusztustalan öntapadós tapétát, és fehér színnel lemázoltuk, majd tükröt szereltünk rá, hogy tágítsa a teret. Szintén előszobai módosítás, hogy a 10 emeletesekben megszokott folyosói fűtés és ilyen-olyan fel-leszálló kábelcsatornázás lemezborítását fehér MDF-re cseréltettük, és gusztusos fém szellőzőrácsot is kapott.

A konyhát teljesen kipakoltuk, újraburkoltattuk. Eredetileg csak a padozatot akartuk, de a lambéria eltávolításakor derült ki, hogy valaha másutt is volt csempe a falon, de azt leverték, nem lehet szépen lefesteni, így a legegyszerűbb, ha azt is megcsináltatjuk. Felszereltük az új konyhabútort, pultot. A munkalap tömör bükkből készült, átmenő lamellás mintázatú. A szegélyt 2 komponensű epoxy rúddal tettük fel, és színtelen sziloplaszttal szigeteltük. Sőt, hogy a csempét ne kelljen megfúrni, a fali függesztő sínt szintén ragasztottuk. Az életveszélyes ósdi gáztűzhelyet leváltottuk (folyamatosan szivárgott a gáz, és emberünk 2 kisgyerekkel élt egy ilyen időzített bomba mellett) egy új darabra. Nagy büszkeségem, hogy a pult alá került alsószekrények sorát eggyel bővíteni tudtam. A radiátor miatt ugyanis szűk volt a hely, a 60 cm mély szekrények nem fértek be. Kicsit lassan világosodtam meg, de végül rájöttem, hogy a faliszekrények nem olyan mélyek. Mitöbb: mintha pont abba a sarokba tervezték volna! Lábazatot simán tudtunk rá szerelni, így aztán minden létező helyet felhasználtunk a pult alatti régióban.

Aztán jött a konnektorok kérdése. Volt 1 db, abból szerettem volna igényesen csinálni többet úgy, hogy a konyhapulton ne nyúljon át vezetékdzsungel, de vésni se kelljen. Pár hét, és jópár katalógus átböngészése után megszületett bennem az elképzelés: akkor legyen kábelcsatorna, és hogy stílust is vigyünk bele, készüljön alumíniumból, így jól passzol az inox tűzhelyhez és a rozsdamentes mosogatóhoz. A végeredmény gyönyörű lett. Az árát meg először nem mertem megmutatni Mr. Doe-nak... döbbenetesen sokat fizettünk azért a 1,5 m csatornáért és a színben hozzá passzoló dugaljakért (brillant aluminium). Egy darabig elhumorizáltunk azon, hogy nem is alumínium, hanem arany, mert aranyárban mérték. :) Tiszta szerencse, hogy ismerőssel szereztettük be és rakattuk fel, mert így anyagárban készült el a lakás többi elektromos munkájával egyetemben.

A konyha bár tökéletes, fog még egy új lakót kapni, egy faliszekrényt (vagy kettőt) az ablak fölé felfúrunk, így az előszobai (kinti szellőzéssel ellátott) beépített kamraszekrényből minden étkészletet, tálat, edényt kivehetünk, így azt csak zöldség, konzerv, szárazáru tárolására használnánk (plusz bébiétel depónak). Azért üvegeset, mert 1. a többi is az, 2. mivel átlátszó, a szűk teret nem teszi nyomasztóvá.

A gyerekszobát csak tapétázni kellett. A két szobát külön is összekötő ajtót megtartottuk, hogy a nagyobb bútorokat azon keresztül lehessen a jövőben is áthordani, de a kilincset eltüntettük, polcot fúrtunk elé, a nagyszoba felől most a virágok vannak, a gyerekszobai oldal pedig még fejlesztés alatt áll.

A nagyszobában van szintén egy olyan ötletem, amire büszke vagyok, mert az éjjeliszekrény megoldása se volt egyszerű. Kanapéágyunk van (ilyen kárpittal), aminek a magas oldala eltakar minden apróbb szekrényt. Egyszerűen nem volt olyan komód, ami illett volna oda, és ne került volna 150 ezer Ft-ba a kettő beszerzése. Hát legyen akkor polc. A megfelelő magasságba felfúrva, a többi polccal, konzollal harmonizálva, csak ezek olyan kis picik, 45 centisek. A lámpa, a virág és az óra pont elfér rajta.

A fürdőben meghagytuk a csempét, kb. 1 éves volt akkor, amikor beköltöztünk. Egy baj van csak vele: a halvány márványmintás csempéhez ordítóan sötét fugaszínt választottak. Végre ezt is felszámolhatom majd, újrafestem egy direkt ilyen célra készült festékkel. A héten megyek a szaküzletbe megrendelni a Fuga Frescát, meg viszek 2 db csempét, hogy felmérjem van-e élet a puszta fehéren kívül - valami enyhe árnyalattal próbálkoznék (elefántcsont vagy vanília). Jó kis meló lesz, mert először le kell alaposan tisztítani a felületet, aztán minimum 3-szor átkenni, és természetesen a festéket minden alkalommal nedves szivaccsal kell a csempéről levakarni. Meglesz az elfoglaltságom az elkövetkezendő hetek alvásidejében (a főzés, takarítás mellett).

A fűtési szezon leálltával lecseréltetjük a szobákban a radiátorokat. Még nincs konkrét jelöltünk, az majd egy későbbi poszt témája lesz. Ezzel nekünk sok melónk nincs, csak szakembert kell szerezni, kiválasztani a termosztátos darabokat, engedélyeztetni a Főtávval az akciót, majd csengetni a dellát. Remélhetőleg a következő szezont már nem ablaknyitással fogjuk hőszabályozni.

Az erkély rendezetlen sufni jellegét szintén valami polcos szekrénnyel kívánjuk megoldani, de azt még tervezgetni kell, meg kell találni a tökéletes megoldást, hogy minden helyet felhasználjunk, de lépni is tudjunk, és nyáron elférjen a pelenkaszárító is a 2 bicajunk mellett.

S ha már nyár, meg meleg... tavaly az ablakokra fóliát tetettünk. Már akkor elkezdtek dolgozni az utolsó hőtámadások ellen, de idén fog kiderülni, hogy mennyit bírnak gátolni a Sun-Gard Power 35-össel felturbózott üvegtáblák.

Ami kimaradt a felsorolásból: a fémvázas, kerekített üveglapos Bartók étkezőasztal és a Vipera fémvázas székek (illenek egymáshoz, továbbá a Vipera szebb szék, mint az asztalhoz eredetileg készített, ezért variáltuk meg a rendelést). Viszont ilyet már nem gyártanak, így link sincs. És nem ér meg sok szót az egyszerű fenyő számítógépasztal, meg a fiókos konténer se. Ezek apróságok, nem kellett sokat bajlódni velük.