Jane Doe családja

Amíg nem jártunk jásztóterezni, nem tudtam, hogy ott mik folynak. De nem is hiányzott!

A telepet 2 félre osztja a képen húzódó sétány. A mi oldalunkon van 5 játszótér (minimum), mi a bébihintára hajtunk, meg az olyan tereptárgyakra, amiket Pimpernel kedvel. Ilyen a hajó, aminek van forgatható kormánya, és ő azzal szokott ügyeskedni, vagy az erőd, aminek az oldalában forgatható, színes oldalú háromszögekkel képet lehet kirakni - és azt is nagyon szereti, meg az erőd alján totyog, mert van sok csavar, amit lehet böködni és mutatni anyának.

Persze sose magában ácsorog a játékoknál, mindig vigyázok rá, nehogy fellökjék, megtapossák. Tegnap is áll a falépcső alján, tőlünk simán el lehetett férni, erre jön egy 2,5 éves forma kislány, megfogja Pimpi kapaszkodó karját, elrántja és félrelöki, közben haragosan mondja, hogy menjen innen. Szerencse, hogy tartottam a picit, különben elesik, és sírt volna a durvaság miatt, de így csak nézett, hogy most mit csinálnak vele a nagyok. Nem kenyerem, de rászóltam a kislányra, hogy a kisebbeket ne bántsa, és legközelebb kerüljön ki bennünket, mert nem fog belehalni. Amúgy meg legszívesebben a karjánál fogva lóbáltam volna meg, és úgy dobtam volna ki a kerítés másik oldalára, hogy nyekkenjen. Engem megrémítenek az ilyen durva és tapló gyerekek, akik ráadásul még lányból is vannak. (A múltkor egy kislányt lebabáztam, ahogy mutattam Pimpinek, erre az sértődötten rámrivallt, hogy ő nem baba.) Normális az ilyen, vagy abból adódik, hogy otthonról ezt a viselkedést hozza? Esetleg sose szóltak rá, hogy ne durvuljon a társaival, hova tovább a kisebbekkel? Egyébként az anyja csak ült a homokozó szélén és észre se vette, hogy az ivadéka mit művel.

Hű, hogy fogom én gyűlölni a játszóterezést!