Most az egyalvásos rutint szenvedjük családilag, és amíg ez nem járatódik be, addig számtalanszor fog Pimpike dobhártyát szaggatón üvölteni a fáradtságtól, én meg, mint a rossz lemez, csak ismétlem és ismétlen, hogy felakasztom magam, kiugrom az ablakon, nem bírom tovább, ezt nem hiszem el, miért nem lehet ezt megérteni, befejezted?, ha még egyszer belecsapsz a kanálba, kikötlek...
Hű, de rohadtul fáraszt az ilyen sziszifuszi szenvedés... értelme zéró. Akkor miért csinálom? Miért keveredek mindig ugyanabba a helyzetbe? Tudok ellene tenni valamit? Hát nem sokat. Isten bizony, hogy megbillogoztatom az agyamat, hogy a gyerek nem tehet semmiről, nem ő kérte, hogy megszülessen. (Ezért jó az, ha Mr. Doe-val összebalhézunk, neki szokása a fejemhez vágni, hogy neked kellett annyira a gyerek. Olyankor ölni tudnék, mert az inszemináció nem éppen a véletlenül teherbe estem története...)
Az a nagy büdös helyzet, hogy kb. 3 hét után az egyalvásos rendszer megdőlni készül. Reggel fél 7-kor felkel Pimpi és ezzel el is van tolva a nap. Csak egy picit kellene ráhúznia, hogy ne agyvérzéses bőgéssel vezesse be a kb. 4,5 óra múlva esedékes pihenőjét. Napok óta megy az, hogy kb. 90%-os sikertelenséggel tízóraizik, mert már túl fáradt a játszóról hazatérve. Ha reggelizett, annyira nem gáz, de ha épp nagyon-nagyon étvágytalan és hiperérzékeny (értsd: egész nap nyafog és sír), akkor du. 2-ig nem is eszik semmit, csak valamennyit szopizik (nyámmog).
Szóval az utóbbi napok arról szóltak, hogy a szegény gyerek ordít, mert fáradt. És nekem nagyon komoly lelkiismeret-furdalásom van, hogy ráerőszakolom ezt a módit, holott ő kezdte el, és kezdetben nagyon jól ment. És akkor most tipródok, hogy mi legyen. Mert ez a hisztiparádé nekem már sok. Hogy a gyereknek is az, az egy másik lapra tartozik, de nekem már úgy leszívja az energiámat és estére már egy zombi vagyok, és napok alatt annyira felörlődök a piszlicsáré 5 percenkénti nyivákolástól (pheeeerszeeee, még ha csak nyivákolna, de ordít, folyik a könnye, veri a fejét a padlóba és ugyanolyan hőbörgést produkál akkor, ha folyik a vére, meg akkor is, ha nem kapja meg a hűtőmágnest), hogy már a Szar Anya címet is megkaphatnám, mert alig van türelmem, 10 mp. alatt csúcsra járatom magam.
Szóval reggeli után jön a naptejezés és 9 körül indulunk itthonról. Először bolt, aztán játszó (bár ezt majd lehet, meg kéne fordítani, mert egyre melegebb van, és persze a játszótéren nincs árnyék a homokozónál vagy a hintánál). Fél 11-kor megpróbálom rávenni a kölkömet, hogy üljön be a kocsiba, menjünk haza enni, aludni. Reakció: vörös fej, ordít, kifeszíti magát, rugdos és mindenki bennünket néz megdöbbenve. A pofámról ég a bőr, és már nem, nem tudok pátyolgatósan beszélni, figyelmet elterelni (basszus, hogy lehetne elterelni a figyelmét egy ilyen helyzetben???), már köcsög vagyok, sorolom, hogy szégyelje magát, egy gyerek se csinál ilyen műsort, miért rendez jelenetet napi 2x stb., stb. Akkor végre beköthetem, elkussol (igen, így is gondolom, nem szarozok, ez a véleményem, fáraszt, idegesít, tanácstalan vagyok és kurvára elegem van az egész anyuka vagyok, juhéj, de jó is nekem történetből).
Hazaérve jön a next one menet: mindenképp ki akarja pakolni a kulcsos szekrényt, vagy le akarja szedni a hűtőmágnest, naptárat, akármit... A kézmosással átmenetileg elodázom a vihar kitörését, aztán megpróbálom beültetni az etetőszékbe, de kifeszíti a testét, fetreng, ha megüti a fejét, pláne ordít. Van, hogy az első falat után lecsillapodik, de mostanában az első kanál olaj a tűzre, még jobban ordít, félrenyel. Akkor eltakarítom a romokat (közben persze én is ordítok, mert nem, nem tudom meghazudtolni az énemet), megyünk pelenkát cserélni, szoptatás és alszik is.
Aztán 1,5-2,5 órát pihen, utána ebédel, teszünk-veszünk, ha hagy, akkor némi házimunkát is végezhetek, megfőzöm a vacsoráját, bepróbálkozom 4 után az uzsonnával (feszengés, fetrengés, ordítás) és végre mehetünk ki. 6 után meg irány haza, természetesen fűszerezve egy 30 mp-es üljél be a kocsiba műsor után, aztán vacsora (amit rendszerint ordítással vezetünk elő), játék, fürdés, alvás.
Aztán amíg itt rinyálgatok sanyarú sorsomon, beütött az esős idő. Ilyenkor nem tudtunk akármikor kimenni, a játszót meg a vizes föld miatt meg se lehet közelíteni (mert feltétlenül négykézláb kell másznia Pimpernelnek, ha kiszabadul a kocsijából), így otthon időztünk. Aztán gyerek leesett a kanapéról, ordítás, nyugtatásként szoptatás és fél 10-kor elaludt. Király, akkor aznap 2x alszik.
Egész jól sikerült utána a séta, vásárlás, ebéd, majd 3-kor végre le lehetett fektetni és persze fél 5-ig aludt. Remek. Kicsit eltoltuk a vacsorát és a fürdést, de fél 8-kor már fáradtsági rohama volt. Azt hittem, hogy gyorsan elalszik, hát a nagy lófüttyöt: 3x tettem be alvást színlelve a kiságyba, majd 10 perc múlva kelt, megharapott, ordítozott, míg végül negyed 10-kor elcsendesedett. Éjjel 4 kelés, majd reggel 6-kor "talpra, magyar"! Iszonyatosan dühös voltam és marha fáradt...
Az eső ma is szakadt, így megint nem tudtunk elindulni reggel, de esélyem se volt rá, mert 8 után már ment is a kisember aludni. Majdnem 2 órát szunyált, kivételesen én is leheveredtem és nem a háztartást próbáltam mederbe terelni. Aztán tízórai, bolt, séta. Kb. 1 órája voltunk kint, amikor elkezdett nyafogni a kocsiban. Ha kivettem, természetesen nekiállt mászni, ha ebben meggátoltam, akkor lefejelt, ordított, kifeszítette magát. Horror. Végül bevarázsoltam a kocsiba és vonultunk haza. Ahhoz képest, hogy a múlt héten már szinte csak biztonságból hordtam a cumit magunkkal, most folyton a szájában lóg, mert semmivel nem lehet megnyugtatni. Vagy engedem neki, hogy azt csinálja, amit akar (vizes földön, kacsaszarban négykézláb mászni), vagy cumi. Nem jó a játék, az ének, a ringatás, a vízivás. Cumi. Kész.
Itthon aztán második felvonás az őrületből, etetőszék közelébe se lehet menni, szoptatás és alvás.
Ezek tükrében leszögezhetjük, édes mindegy hányszor alszik, mert ez így is, úgy is szívás. A kajálások nem azért maradnak ki, mert túl fáradt, hanem azért, mert nem akar enni.
Viszont az is tény, hogy amikor nem esik az eső, meleg van, tűz a nap, akkor illik nem délben kivinni a kölyköt a játszótérre. Az egyalvásos módi ebben segít, mert még a kevésbé káros napsugárzás idején tudunk kint aszalódni. És most már az is biztos, hogy nem azért nyafog a gyerkőc, mert túlterhelem az idegrendszerét, hanem azért, mert most ilyen napjai vannak. Az is tény, hogy a két nappali alvás sok, amikor 4 után ébred, mindig rossz a kedve, nyűgös és kibírhatatlan, ráadásul este nem lehet letenni időben, és minél később alszik el, annál korábban ébred.
Már csak azt kell kivárni, hogy újra vissza tudjunk állni az egyalvásos modellhez, mert ha újfent rákezd a 6-os kelésekre, akkor meg leszek lőve.
Amúgy erős deja vu érzésem van, legutóbb a fogak áttörésekor volt (sajnos egy darabot se láttam a szájában ilyen előrehaladott állapotban, pedig ma tipikus zöld volt a kakija is, meg ugye vérzik is az ínye, nyála is folyik, rág, harap) ilyen parádésan pocsék a helyzet nálunk, állandóan szoptattam, kölök alig evett, folyton nyígott, ja és most rendszeresen felkéredzkedik (a kocsiból is ki akar szállni hozzám). Aztán jött egy átmeneti javulás. Egyszer még hangulati grafikont fogok készíteni, mert ezek szabályosan követik egymást. Valószínű, hogy a fogzáson túl szeparációs szorongási löket is van. Még kb. 2 hét, és oldódik a feszültség az eddigi tapasztalataim szerint.
Na, akkor nézzük a dolgok jó oldalát: tegnap letusoltam a virágokat, levágtam a száraz, beteg részeket, már csak virágföldet kell venni, hogy tudjak átültetni, földet pótolni. (És jó lenne pár cserép muskátlihoz jutni, vagy valami tipikus balkonvirághoz. Nálunk ugye az árvácska is lisztharmat miatt pusztult el, a tavalyi muskátlim letetvesedett, a tuja levelei mintha megégtek volna, szóval csak pénzkidobás, de egyébként meg jó látni a virágokat a bejárati ajtó előtt.) A fugafelújítás megállt a felénél, nincs rá időm. És sziloplasztozni se tudok a fürdőben. Hátha a hétvégén sikerülne...
Most megyek, iszom egy kávét, mert a fejem igen-igen fáj. Gondolom, front is van...
2008.05.16. 13:18
Átmeneti állapot / Küldj egy jelet!
Címkék: alvás
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://doe-family.blog.hu/api/trackback/id/472443
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kaktusz 2008.05.23. 22:34:12
Régebb mi is kaja, játék, fürdés, szopi sorrendben végeztük az estéket, de gondok voltak. Vacsora alatt még pörgött a gyerek, nem evett rendesen, játszani akart. Fürdésre már túl fáradt volt, sokszor ordításba torkollott. Apa tanácsára váltottunk, habár én azt gondoltam, nem lesz nyerő, de megpróbáltuk, és bevált. Az estét egy kis szopival vezetjük be, ettől lenyugszik csöppet a kisember. Majd következik a fürdés egy kis játékkal egybekötve. Pizsiben vacsi, majd az alvós szopi. Néhány napja váltottunk, azóta nyugodtabbak az estéink.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Ti mondtátok