Jane Doe családja

Remek éjszakát követően (fogalmam nincs hányszor keltünk, de szegény gyerek nem bír napirendre térni afelett, hogy kezd egyre üzembiztosabban járni) jött a remek reggel. Egyedül nyomtam a kelés utáni rutint, mert Mr. Doe most angolra jár, és ez annyiban nehezebb, hogy reggelizni se tudok, mert Pimpi jön, és nyúz. Ezt megoldandó etetőszékbe be, kapott az én kajámból ízelítőt, és többnyire a kenyérkockát morzsolgatta, nyalogatta,imitálta, hogy ő is rág, a sajtot, paradicsomot meg dobálta. Mivel a 3 morzsától, amit lenyelt, még nem lakott jól, utána jött a túrókrém - de most nem volt osztatlan a sikere a Bonyoginak.

Utána persze nem akart meglenni a földön, hurcolni kellett... kimentünk lefőzni a kávémat, majd kiderült, hogy a gép elromlott. Akkor kavarós kávét gyártottam, ami tovább tetézte a bajt.

Öntöttem még magamnak egy bónusz pohárnyi narancslevet, és ezt nem kellett volna, mert utána egy mozdulattal borítottam is ki, rá a szőnyegre, meg a szőnyegen ülő gyerekre. Király! Persze Pimpi marhára élvezte a narancslében tapicskolást, igyekezett a lakás minden pontjába széthordani, hogy az jól ragadjon. Próbáltam felitatni, de nem jártam sok sikerrel. Felnyaláboltam a kölykömet, fürdésre fel, mert persze a haja is csicsogott... mondom, klasszikus képsort hoztam össze azzal a 2 deci lével. A badiját hipóba kellett áztatni, mert megfogta a narancs.

A villámfürdés közben Majmocska kidobta a Babé tusfürdőmet, aminek a pumpás adagolója megborjadzott, most majd öntögethetem át valamibe...

Ahhoz képest, hogy milyen hendikeppel indultunk a napnak, 9-kor már útra készen álltunk az előszobában. Akkor eszembe jutott, hogy a naptej kimaradt, sitty-sutty kentem be a gyereket és a babakocsit, majd spuri a buszhoz, mentünk az Örsre.

Ezek után minimum megérdemeltem, hogy a kölyök elaludt a buszon, és még a Hervis-ben sem ébredt fel, nyugodtan tudtam próbálgatni az RP minipackos esőkabátjait. Hát igen, az S-es méretemnek annyi, pontosabban túl passzos volt a csípőmön, inkább M-est vettem... kár, hogy homok színű nem volt, így lett chilli, azaz téglavörös. Most már nem Mr. Doe kabátját einstandolom folyton, ha esőben kell babakocsizni.

Hazaúton beugrottam a hétvégi vendégjárásra beszerezni az alkoholmentes pezsgőt és söröket, kb. délre értünk haza. Kisember nekiállt bömbölni, enni nem akart, azt hittem nagyon fáradt (2 órája ébredt, de ki tudja), gyorsan besötétítettem, a klímát bekapcsoltam, szoptatás, de végül felélénkült és a hangulata is kivirult, alvás helyett egy egész üveg bébidesszertet tolt be az anyatej után.

Már a szőnyeget is kipuceváltam, ha megszáradt teljesen, lehet is porszívózni.

Viszont az ólmos fáradtság nem akar múlni, de már nem dőlök le, mert akkor éjjel nem tudok aludni.

Jaj, csak a kávéfőzőm... este megszakérti Mr. Doe, ha nem javítható, akkor nem visszük mesterhez se, mert 9 ezerért már újat veszünk a mintaboltban, a szerviz meg kb. 5 ezerbe kerülne. És volt már szerencsénk ilyesmihez, kifizettük a javítást, majd 2 főzés után robbant a gép. Az a helyzet, hogy se időm, se energiám szakit keresni, inkább egy új, vízkőmentes, konyhám színéhez passzoló fehér (most fekete van), ha minden kötél szakad. (A pesti víz eszi a kávéfőzőimet, hiába ecetezem időnként.)