Baromira féltem az éjszakától, mert tegnap délután bizony az állva ringatós alvást játszottuk Pimpikémmel. Ha leültem vele, máshogy fogtam, azonnal kifeszítette magát, ordított. Nagyon nehezen lehetett megnyugtatni, kezdtem attól tartani, hogy nem kap levegőt és jön az asztmatikus hörghurut. De én csak azt láttam, hogy a sírástól (amit a torokfájás és a masszív kialvatlanság okozott) hüppög. Aztán fél 6-kor, az újabb sírási hullámát követően kimentem vele a mi ágyunkhoz, sutyorogtam, hogy nem megyek el, ciróka-maróka, és mint akit elvágtak, szemei kipattantak, vigyorgott és magyarázott. Teljes pálfordulás, de az volt a lényeg, hogy jobb lett a kedve.

Este, annak ellenére, hogy milyen késő délután ébredt, a fürdetést a megszokott időben kezdhettük, és 8 után nem sokkal már aludt is újra. Éjjel 1-2 vízivás, cumi visszaadás, ciróka és a hajnali 2-es szoptatáson kívül nem volt komolyabb probléma, szerencsére az orra nem dugult be, így a körülményekhez képest nyugodtan pihent. Csak a hajnali fél 6-os kelését nem értettem kristálytisztán.

Most is alszik, pici hőemelkedése van, lázmérés közben elaludt a pelenkázón. 37,2-vel egyébként is csak boltba mentem volna vele és sétálni, őt semmiképp nem engedem futkosni. Délután lemegyek vele a dokihoz, hogy hallgassa is meg, mert azért rendesen horkol és fújtat szegény.

Ami viszont cseppet sem változott, az az ilyenkor szokásos protokollhoz való hozzáállása. Azt hittem, hogy közel 1,5 évesen már lehet neki orrot szívni, csöpögtetni normálisan. Hát nem, sőt, már a sima orrtörlésen is kiakad, elszalad. A lázmérés is horror, egyáltalán nem tűri, ha olyanja van, képes és eltöri a higanyos mérőt, úgy befeszíti a fenekét. Gyógyszert pedig csak az apja segítségével tudok neki beadni. Jó, ha délben kell neki Panadol, valahogy majd megoldom, van 2 kezem, 2 lábam és remek kis testsúlyom, csak nem szeretem az ilyen brutális megoldásokat. Nem lett belőle együttműködő beteg, az egyszer szent. :)

De remélem, hogy gyorsan felépül, hogy ez most tényleg csak egy gyenge vírus volt.