Ha ránézek a ház mögötti szelektív gyűjtőre és a mellette már-már hagyományként fenntartott, napi szinten újra kitermelt illegális szemétdombra, akkor elsőként a gyomrom kifordul, aztán pedig arra gondolok, hogy itt kéne hagyni ezt az országot.

Még most is remegek, mert ma jól összebalhéztam az egyik vén szivarral a házból, aki öntudattól vezérelve nekiállt takarítani az utcát, azaz a közterületet. Az összekotort rongyokat nem ám a konténerbe vitte el, hanem odagörgette a szelektív mellé. Megkérdeztem tőle, hogy miért oda gyűjti, miért nem a ledobóba vitte be. A válaszban a ne szóljak bele, takarodjak onnan (épp a babakocsit toltam, sikerült a hangneme belőnie az öregnek), amihez nem értek, abba ne dumáljak bele felváltva szerepeltek. Közben megjött két másik lakó is, az idősebbik nő rámszól, hogy pont rossz embert bántok, mert ő jót akar. Jót, kérdem, azzal, hogy a tegnap eltakarított szemétdombot megint megkezdi, hogy aztán délutánra már a háztartási szemét, a romlott befőtt, a kidobott babakocsi is ott legyen??? A mellette álló fiatal lány erre azt mondta, igazam van.

Az öreg aztán folytatta, hogy ő engem még nem látott ott takarítani. Hát nem is fog, fizetek én közös ktsg-et, van a háznak takarítója. A kuka melletti illegális frakciózást meg be kelle jelenteni az önkormányzatnál. Frappáns válaszként megkaptam, hogy amíg én ott nem takarítok, addig ne dumáljak. De ott van az ajtóban eldobva egy csikk, jött az öreg újabb agymenése. Ja, én dobtam el, mert én sokat dohányzok. Aztán szépen betolt a liftbe, a gyerek közben édesen aludt a kocsiban, majd rámnyomta az ajtót. Mondom neki, mit csinál? Rámvágja az ajtót, esetleg nekem akar jönni, mert állok elébe. Nem, csak menjek innen, mert feltartom a liftet. Egy ember még befér, mondtam, de persze senki nem szállt be.

Aztán kiderítettem, hogy meddig kell a ház takarítójának (jaj, az is megér egy misét: 1 vödörrel végigmos 10 emeletet, a felmosót ki nem csavarná, áll a mocskos víz a folyosón) ténykedni és mettől közterület az utca. Utána pedig illegális szemétként bejelentettem az esetet az önkormányzatnál, megemlítve kedves polgártásunkat is, akinek az az egy szerencséje, hogy a nevét nem tudom.

És akkor a sztorihoz tartozik szervesen, ahogy a ház régi lakói azon berzenkednek, hogy amíg nem volt itt a szelektív gyűjtő, addig nem volt ott szemétdomb. És nem értik, hogy nem a szelektívvel van a baj, hanem a sötét emberekkel, akik valahonnét azt találták ki, hogy oda kell hányni minden lomot.

Gyűűűűűűlölök itt élni, gyűlölöm ezt a sok nyomorult embert, akiket muszáj nap mint nap elviselnem. Nem is értem, miért kéne takarítanom: soha egy papírfecnit nem dobok el, nem dohányzom, nem szaratom a kutyámat (és soha nem tartanék panelban állatot), nem szemetelek, igazán példamutató életet élek. Ha a gyerek letép egy papírdarabot és eldobja, még azt is kidobom a kukába és közben elmagyarázom neki, hogy mi a helyes teendő.

Soha, de soha nem fog itt semmi változni, mert ebben a szemét országban mindenki talál egy magára húzható jogot. Neki joga van bliccelni a BKV-n, szemetelni, kint óbégatni, közterületen piálni és bömböltetni a fostalicska autója hifijét; megteheti, mert a fejétől bűzlik a hal, meg a vezetőink amúgy se böcsületesek, akkor a kisember miért legyek az. Miért, miért: este, amikor lefekszel, el tudsz számolni a lelkiismereteddel? Nem a politikusokéval, csak a sajátodéval...

Istenem, a gyerekemnek ezt hogy fogom elmagyarázni???

Ui.: Itt egy tegnapi cikk a FN-ről a szelektív kukák magyarországi bukásáról.