Vajon jövő decemberben ki fog értünk aggódni, mert az 5 éves kamatperiódusú forinthitelünk, amit 10 évre vettünk fel lakásvásárlásra épp 5 éves lesz?! Valószínűleg a nagyszülőkön és a saját tartalékunkon kívül senkire se számíthatunk. (Akkor fogok GYES-ről visszamenni dolgozni, már ha lesz hova...)
Amikor felvettük a kb. havi 70 ezres törlesztőrészletű hitelt, még járt adójóváírás mindkettőnknek. Ezzel kalkuláltunk, így, és csakis így, megérte. Aztán az állam beintett, már csak én igényelhetek visszatérítést. Direkt nem devizahitelt választottunk, mert az nagyon bizonytalan és ilyen összegeknél kilátástalan lenne a jövő.
Aki most azzal jön, hogy miért vettünk lakást, miért nem volt jó az albérlet, annak elmondom: amikor otthagytuk a 37 nm-t, már akkor 50 körül volt a bérleti díj, és évente elemkedett, továbbá erről nem kaptunk ám számlát - de a főbérlőnk legalább abból tudta tisztán törleszteni a devizahiteles vadiúj Opeljét. (És amikor elköltöztünk, a kaucióból levonta a mosogató javíttatását, mert az új bérlőnek nem tetszett, hogy a csap körül már kirágta a rozsda a fémet... akkor kissé zabosak voltunk, mert az a mosogató sajnos már akkor úgy nézett ki, amikor mi 7 évvel előtte beköltöztünk, és bár a fürdőszobai kikopott csapot és WC-lehúzót mi cseréltettük ki, mert különben használhatatlan volt, de az nem számított, így aztán már csak legyintettünk egyet és arra gondoltunk, költse gyógyszerre, a sors jól elbánt vele: 45 elmúlt, egyedül él, se kutyája, se macskája, mindenkivel összeveszett, perben áll, ha összeesne a 70 nm-es lakásában, senkinek nem hiányozna, az autója, a 3 ingatlanja sajnos nem tudná a mentőket hívni).
Egy biztos, mindig a magunkfajta szívja meg. Ez lesz majd a nyugdíjjal is. Mi szépen toljuk az önkéntesbe a pénzt havonta, és a magánon is gyűlik, hiszen van bejelentett munkahelyünk. Ha megérjük a nyugdíjazásunkat, kb. akkorra jön egy komoly válság, mert a sok minimálbérre, vagy még arra se bejelentett emberszabású nagyon fog sírni, hogy a nyugdíja éhenhalni is kevés...
Mindegy. Ez csak kikívánkozott belőlem. Elegem van abból, hogy mi folyton előre gondolkodunk, számításokat végzünk, aggódunk a jövőt illetően azért, hogy aki életképtelen, a mának él, azt megmentse például állam bácsi.
Mellesleg: MOST kell lekötni a megtakarított pénz egy részét, mert magasak a kamatok, csak olyan bankot kell találni, ahol alacsony a havi számlavezetési díj, és mondjuk a gatyádat nem szedik le egy-egy utalásért.
Ti mondtátok