Lassan már 21 lesz, de a mázsálás folyton elmarad... Egyszer azt is pótlom, egy biztos, 82 cm hosszú és a fejkörfogata kb. 49-es.
Én már nem számolom, hogy mennyi szót tud, felesleges, exponenciálisan bővül a szókincse. Most már mondatokat is elsajátított, így pl. a "mit csinálsz" vagy a "süt a nap". Ez utóbbit mellesleg úgy mondta először, hogy a nap gyönyörű fénycsíkokat rajzolt a szőnyegre, ő meg közölte, hogy süt a nap. Én meg elájultam. Aztán felfedeztem, hogy a Nyuszkó-Bömbi hősi eposz egyik sora ez, viszont a gyerekem okos, így megfelelően alkalmazta a tudását. Ja, akkor most verhetném a mellem, hogy a gyerkőc már verset is tud! :-P Valószínű, megtetszett neki az "az a baj" szófordulat, így aztán néha ezt is bevágja, majd folytatja, hogy "mi a baj". Azt persze sose tudjuk meg, hogy mi volt valójában a baj. :))
Szokott énekelni is, egész pontosan nanázik. Az Állatkeri útmutató nanás refrénje az megy neki, meg a Makám malmos nótájában is van nana, azt is szokta ismételni. :) Amúgy meg ordítja, hogy duda, duda, akkor nekem el kell énekelni a Hé, Gyula, Gyula... kezdetűt. :) Az anya-vurlitzer az én vagyok. Ha meg azt óbégatja, hogy porszívó, akkor elő kell venni az A part alattos leporellót.
Aztán ahogy beszámoltam róla, a takarítás nagyon megy neki, a formabedobóssal is most már jobban boldogul. Dobozol, pakol, autózik, de most nagyon sokszor hív bennünket, hogy üljünk mellé a szőnyegre.
Pite, pite, az meg a pisze, pisze, és tartja a kis fitos orrát hozzá. Aztán megunja és leteker egy taslit fültőre. Egyik pillanatban elolvasztja a szívem, a másikban meg kiakaszt. Éjjel hallom, hogy anyuciiii, de hát még ritkán szokott név szerint hívni, inkább azt mondja, hogy cumi, cici, innivaló, kijössz stb.
Felfedezhető nála a cipőfetisizmus. Kapott ugye bundás cipőt, amit mi kiscsizmaként vezettünk neki elő. Na, első este le se lehetett venni róla. Ha megyünk sétálni, már besózva rohangál az előszobában, hogy mikor adjuk fel rá. A csizma szót csimmának mondja, de a kiscsizma az csimmita (logikus), így amikor felpörög, akkor csimmitától hangos a környék. Amikor megjöttem a fogorvostól, rohant elém, hogy a csizmámat megtapogathassa. Más gyerekek cipőjét is előszeretettel fogdossa, szóval az anyai cipőimádat átöröklődött. :) Egyébként érdekes volt a vásárlás, mert neki nincs vastag lábfeje, talán picit magas a rüsztje, de a Deichmannban kapható számos cipőből csak ez az egy jött fel rá. Ja, most kintre nem ortopédot hord, a dokker a bentit hangsúlyozta, mert az van rajta többet.
Fogainak száma 2 negyeddel nőt, soká lesz még belőlük egész. :) Az étvágya ebben a hónapban a pocsék és az elmegy kategória között ingadozott, lassan már semmit se merek neki főzni. A kekszeket, zsömlét egész jól nyámmogja (persze a mennyisége az még mindig nulla), de természetesen semmi rágás, megvárja, hogy elolvadjon a szájában. A fürdővizet egy kicsi kupakkal issza, lazán, mintha feles lenne, bedobja, nekem meg a hajam az égnek áll. Mivel a poharazás lényegi része megvan, lassan bevezetem a pohárból ivást, csak még előbb veszek műanyag poharat hozzá. :)
Ja, és a liften az 1-est megismeri, mondja is, hogy egy, amikor megérkezünk. :)
Ti mondtátok