Tegnap este felé térdelek a gyerekszobában, gyerek elém áll és mondja: Anyuci, puszi adok. És jön, és cuppog a levegőbe, majd a képemre nyomja a száját. Aztán ment, és apucit is puszilgatta.
Aztán új szavai közé tartozik, hogy antibiotikum (antibikum), reggel meg kavarom neki a joghurtos pempőt, meglátja a Milupás dobozt és rávágja: gabonapehely (gabonapepej). Ezen elámultam, mert szerintem nem sűrűn mondogattam neki, sőt, eddig nem is próbálkozott vele, most meg bevezető nélkül állt vele elő. Nem hiába ámuldoznak tőle a dokinál, hogy sokkal idősebbnek gondolnák, és még nincs 2 éves, továbbá, hogy ő olyan különleges szavakkal rukkol elő. :)
Ezek tükrében már nem csodálkozom azon, amikor tavaly egy 4 éves forma kislány megkérdezte, hogy az én gyerekemnek nincs-e pelenka dermatitisze, meg koszmós-e a feje (egy Pimpi korú kisöccse volt). Azt hittem, leesek a hintáról. De ma már tök természetes, hogy amit hallanak tőlünk, azt mondják vissza.
Ti mondtátok