Majdnem leestem a székről pár napja, amikor a gyerkőcöt etettem, ő meg rámszólt, hogy énekelj! Oké, hogy beszél, de ezt még nem mondta sose. Aztán mutogatta a virágokat a könyvben, nekem meg kimostak mindent az agyamból, semmi se ugrott be, majd hirtelem asszociáltam, hogy rózsa, akkor legyen a Ha én rózsa volnék...
Aztán most már nincs megállás*, az utcán, a konyhában, akárhol rámszól, hogy énekeljek, mert már módosította, és azt mondja, énekeljek (az énekelj helyett). Aranyos. És akkor még hozzá is teszi, hogy kapu, ez pl. a fent említett Ha én rózsa volnék, mert neki a kapu tetszik belőle a legjobban, és ha kapun megyünk ki, akkor tuti ez jut az eszébe. Vagy a tekeredik, az a Tekeredik a kígyó kezdetű (hozzá meg elkezd körbe-körbe forogni). A csiszi-csuszi pedig az Ekete-pekete lenne. Néha meg lövésem sincs mit kér, de próbálunk mindig konszenzusra jutni, ha pedig nem tetszik neki a választásom, akkor kijelenti, hogy hallgassunk CD-t. Na köszi!
El is gondolkodtam azon, hogy régen vajon hányszor volt az a nyekergés mögött, hogy most éneket kér, és én meg nem jöttem rá...
Ja, és az ének gyakran verset is jelenthet, a kocsi például a Kocsi és vonat, majd annak folytatásaként a Haragosi. Csúcs ez a gyerek!
*Nem mintha nem énekelnék szinte egész nap, vagy szavalok, mondókázok.
Ti mondtátok