Van nekem egy cinikus megjegyzésem, hogy az IKEA cuccok összeszerelési útmutatója egy intelligencia teszt: ha sikerül az elemekből fiókos komódot szülni, bízhatunk magunkban meg az értelmi képességeinkben. Ha a szekrény helyett anyahajó lesz a végtermék, kérhetjük felvételünket a Mensa csapatába. Ha az 5 elemből, 8 csavarkötésből és 4 kampóból nem sikerül a kiságyat meghegeszteni, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy az életünk egy rakás szar.
Pedig én bíztam az anyámékban, mondtam, ne kapkodjanak, marha egyszerű a kiságy összeszerelése, szinte adja magát, hogy mit hova illesszenek. Én 8 hónapos terhesen meg tudtam oldani, és egy élmény volt.
Öcsém és Mr. Doe előre tudta, hogy ez lesz. Én kitartóan szurkoltam, hogy nem, ennyire még az én szüleim se műszaki antitálentumok (oké, apám megfojtja a kalapácsot és egy szöget se bír beverni a falba, ezért is rimánkodtam anyámnak, hogy egyedül, apám távollétében csavarozzon).
Most majd hazaérve a nagyszülőkhöz, elsőként kiságyat szerelünk septiben, hogy az unoka kb. 40 perces csúszással, de alhasson végre. Mert nem tudom, hogy a vonaton elszenderedik-e. És bár anyám szerint annyira fel lesz pörögve az unokája, hogy aludni se tud, én ismerem már annyira a saját gyerekemet, hogy tudjam: azért mert ő még futna egy maratonit, le kell tenni aludni, és csodák csodájára ilyenkor jön egy láthatatlan szellem, aki tarkón vágja a gyereket, hogy elájuljon és 3 órát aludjon egyben. (Vannak helyzetek, amikor a szülőnek észnél kell lenni.)
Csalódott vagyok. Pont, mint tizenévesen, mikor rájöttem, hogy a szüleim egyáltalán nem istenek...
Jelzem, már attól is falra másztam, amikor azzal jöttek elő, hogy a vasútállomásról hazafelé ugyan ugorjunk már be az unokatesómék boltjába, mert invitáltak bennünket. Én meg mondtam, hogy ebéd és alvásidőben, nyakig pisis pelenkában, szétizzadva, koszosan, nagy pakkal és egy rohanó férjjel, aki ebédel és utazik vissza Pestre: NEM. És az unoka nem fog busójárást tartani a rokonság körében, nem fogom véres kardként hurcolászni. Aki kíváncsi rá, eljön és megnézi - nekem nem fontos, hogy Mici néni is lássa a szép gyerekem. Nem fogok vendégségbe mászkálni és folyton fegyelmezni, hogy Pimpike, a Herendi porcelánt nem szabad, a bőrfotelt se, ne cibáld a kutya farkát, ne nyaljad a cica száját. Én állítólag pihenni megyek.
Ti mondtátok