Ilyen volt a régi tapéta, ezzel vettük a lakást, globálisan nem volt ennyire gáz, strukturált felületű fehérnek volt mondható 4 évvel ezelőtt. Aztán a polisztirolhab mintázat elkezdett sárgulni, Pimpike meg rendszersen próbálta kicsomagolni a szobát, így hol itt, hol ott tépett le egy kis tapétát. A festéshez vagy újratapétázáshoz le kellett volna szedni a régi tapétát, aztán simítóglett, csiszolás, javítás, csiszolás, takarítás, takarítás, takarítás, alapozás és csak eztán jöhetett volna a festés/tapétázás. Borzalamasan nagy meló még akkor is, ha mással csináltatjuk. És akkor az anyagi vonzatát nem is említettem még. Majdnem százezer volt a kb. feleakkora kisszoba tapétázása, és majdnem 1 hétig tartott a meló. Akárhogy ragozom, erre nekünk se időnk, de legfőképp pénzünk nincs. 

Éveken át rágódtam azon, hogy mi lenne, ha egyszerűen csak lefestenénk a tapétát. Egy-két lyukat már gletteltem be rajta és arra simán csak ráhengereztem a fehér diszperzitet, aztán semmi baja se lett tőle, viszont nem is rikított a luk öncélúan. Amikor meg a fiam szobáját csinálták a mesterek, és a mennyezeti tapétát, egy nem átfesthető, vékony, sérülékeny vacakot simán lehengereztek a szobafestők, mert különben ocsmány volt az egész, akkor már kezdett bennem megszületni a végső elhatározás: a nagyszobát tényleg csak egyszerűen hengerezni fogjuk.

Már csak azt kellett kitalálni, hogy miként lássunk hozzá, mert a bútorokat max. középre tudjuk összetolni, és a gyereket se tudjuk lepasszolni. Így történt az, hogy 3 hétvége alatt, de megcsináltuk! Először a mennyezetet, az mondjuk fűrészporos tapéta. Bútorokat helyenként összetoltuk, nejlonnal letakartuk, egyik nap az egyik felét, másik nap a másik felét csinálta meg Mr. Doe, mert ez fizikailag nehezebb volt. A falakat már én festettem, addig Mr. Doe pesztrálta a kölyköt. Kefés portalanítás és a már láthatóan felváló  részek visszaragasztása után 2 réteg Hérát vittem fel a tapétára velúr (rövid szőrű) hengerrel. A 2 réteg között 2 óra száradási időt vártunk. Attól nem kell megijedni, hogy a tapéta nedvesen itt-ott felpúposodik, mert száradás után szépen visszasimul. Ahol elvált nagyon a faltól a széle, ott tubusos tapétaragasztót használtunk, kis spatulával (jégkrémes pálcika) toltuk a tapéta alá. Egy biztos, nem szabad spórolósan festeni, mindig azonos mennyiségű festéket kell felvinni, inkább menjen az ember többször a létrára, de azonos mértékben nedvesítse meg a falat, különben a majdnem száraz hengerrel mókuskázás miatt foltos lesz a végeredmény, aztán mehetünk neki újra meg újra. Ezt egy oldalnál játszottam el, mert siettem, aztán meg is bántam, mert plusz 1 órányi vajúdás lett belőle, hogy egységes legyen a szín.

És én úgy el vagyok fáradva! Nem is közvetlenül a festés után dőltem ki, hanem rá 2 napra. Olyan izomlázam lett, meg álmos vagyok, nyűgös vagyok, mint akinek minden porcikáját összetörték volna. Öregszem. Mondjuk az se egy átlagos szobafestési menetrend, hogy szombat reggel felkelsz, a gyereket pelenkázod, átöltözteted, megeteted, aztán festesz egyet, utána előkerül a gyereked, megeteted, átöltözteted, lefekteted, ebédelsz te is, festesz megint egyet, felkelted a gyereked, átöltözteted, megeteted, befejezed a melót a takarítással, pakolással; vacsoráztatás, fürdetés, lefekteted a gyereked és beájulsz te is az ágyba. Ezt vasárnap is csináld végig, és akkor garantáltan a következő héten csak tengsz-lengsz*, de pénteken már kezdheted megint az előkészületeket, mert különben szombaton a fél nap csak azzal megy el, hogy klímacsatornát, radiátort és egyéb dolgokat maszkolsz ki a festőszalaggal. Időbeosztás. Az ilyen típusú munkánál ez nagyon fontos, különben mindig csúszásban van az ember.

Lényeg a lényeg: festhető a nem átfesthető tapéta is, feltéve, ha normálisan van felragasztva. Egyébként meg egy szekrény mögött kell kipróbálni, hogy milyen lenne, ha...

*tengsz-lengsz: például megpakolt hátizsákkal a hátadon, meg csípőtáska, a két válladon 1-1 válltáskával a bevásárlással, és a karodon 1 gyerekkel (még jó, hogy csak egy van). Lassan az NDK-s úszónőkéhez kezd hasonlítani a felkarom.