Kezdetben csak folyt az egyik orra. Aztán ömlött. Hétfőn már estére dugult is. Műtét után viszont nincs orrfújás, szívás és orrcsepp. Helyette van orrtörölgetés, meg mantrázás, hogy kisfiam, azért van szád, hogy azon át vegyél levegőt. Kedden még szarabb volt a nap, már napközben is be volt dugulva az orra szegény gyereknek, betelefonáltam a gégészetre, hogy mit tanácsolnak. C-vitamin, tengervizes orrspray. Ezt a nővérrel üzente az ügyeletes gégész. Cataflamjuk van otthon? - kérdezte a nővér, én meg sajnálattal közöltem, hogy csak Panadolunk van. Az is jó, válaszolta ő. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy miért utálom a Panadolt: mert az csak fájdalom- és lázcsillapító, míg a Cataflam, ami nem szteroid gyulladásgátló, ahogy a típusa is mutatja: gyulladást is gátol. Megnéztem a neten, hogy hátha rosszul emlékszem, és mégse receptköteles. Sajnos még mindig receptre adják csak, viszont ott volt az is, hogy fül-orr-gégészeti megbetegedésekre, a duzzanatok csökkentésére, műtétek után ez a tuti szer. Na, akkor nekünk most azonnal Cataflam kell. De a doki már nem rendel. Azért betelefonáltam, hátha megszán bennünket valaki. Így is lett, szabályellenes, de tettek ki nekünk receptet. Már csak Mr. Doe-val kellett megbeszélni, hogy merre jár, mert 6-kor zár a rendelő, addig oda kéne érni valamelyikünknek, én Pimpivel nem mehetek, mert még el se hagyhatja a lakást. Már arra is felkészültem, hogy a gyógyszerésszel kell üzletet kötnöm, hogy mutatom neki a zárójelentést, és másnap viszem a receptet is, csak adja ki a Cataflamot. Aztán végül nem kellett tovább variálni, 10 perccel zárás előtt odaértem, kiváltottam, beadtam.

Este hőemelkedéssel fektettem le a gyereket. Aztán az éjjel jött a köhögés is: az ugatós. Ijedtem meg már párszor szülés óta, de ettől konkrétan betojtam. És a gyerek nem akart inni. Még egy kortyot se. Már ott szurkolt az apja is, hogy csak egy kortyot, hogy leöblítse a torkát. A kölyök hisztizett, vergődött, rugdosott, öklendezett, fuldoklott, és nem ivott egy cseppet sem. Ekkor már kiabáltam, végül elkezdett inni a gyerek. Ezek után az ugatás csitult, majd a köhögés megszűnt és aludhatott tovább. Basszus, nagyon féltem legbelül, hogy lezár a hangrése, és tudtam, hogy nekem nyugtatni kell a gyereket, nem paráztatni, de amikor már a hányás szélén tartott, akkor nem tudtam tovább türelmeskedni, muszáj volt drasztikusba váltani.

Reggel 38.3-mal kelt a kölyök, aztán mehettünk a gégészeti kontrollra. 2 óra alatt hatott a Cataflam, legalább nem lázasan utaztunk. Majd újabb förtelmes 30 perc a váróban várni képtelen gyerekkel. A műtéti terület szépen gyógyul, a torka piros a kölöknek. Kapott antibiotikumot, amit akkor kellett volna csak kiváltanom, ha másnapra se javulna a helyzet. Nem, a gyerekorvoshoz nem kell mennünk, majd csak a közösségbe engedő igazolásért. Jó hír viszont, hogy már orrcseppezhetünk megfontoltan, és fújhatja is a gyerek az orrát. Mire hazaértünk, már nagyon köhögött a gyerek, és most átváltott szárazba, fulladósba. Az alvás is zaklatottra sikeredett, úgy döntöttem, menni kell itt a körzetihez is, mert nem vagyok benne biztos, hogy a köhögést a torokgyulladás, meg az orrból hátracsorgó takony okozza. Ugye virtuálisan megint lottó ötösöm lett, mert ha pénzt nem is nyerek, de a gyerekem egészségi állapotát sikerült kézben tartani. Légcsőgyulladás a diagnózis, menjen gyorsan az antibiotikum, meg kapott még köhögéscsillapítót is. És kontroll másnap.

Reggel már láztalan a gyerek, egyre elevenebb, folyton kiabál, sikoltozik. A frász kerülget attól, hogy mikor vérzik be a sebe. A doki is rimánkodik neki, hogy csak halkan beszéljen.... Az én gyerekem senkire se hallgat, ordibál diadalittas fejjel, hogy ő akkor is meg meri tenni. Mellesleg kapott még Fenistilt és köptetőt is. Baromi sokat köhög ezek ellenére is.

Mire hazaértem vele, már bőgtem, mert képtelen vagyok fegyelmezni, hiába kérem, hiába magyarázom, nem marad csöndben, hőbörög, ha valami nem tetszik neki (és általában valami sose tetszik neki), arra az az első reakciója, hogy visít egyet.

Viszont ma éjjel már úgy aludt, hogy nem kellett magam mellé vennem, de még mindig sokat köhögött. Jó hír, hogy sikerült vele kifújatnom az orrát, igaz, nagyon sokat szenvedtünk, mert ha jobban taknyos, akkor a száját nem szorítja össze, és a kifújt levegő nem csak az orrán át távozik, hanem még prüszköl is hozzá a szájával, és ez a hatékonyság rovására megy. Viszont az orrszívó még tilos. Eleinte simán azt hittem, hogy nem hat az orrcsepp, aztán valahogy rájöttem, hogy az orra nem a nyálkahártya duzzanattól van elzáródva, hanem egy jó adag tapadósabb takonygombóctól.

Közben nekem is zöld a taknyom, fáj a torkom újra és újra, az agyam, ha lehajolok, a szem- és orrüregemen kíván kiugrani. Reggel 10 percet szerettem volna infrázni, de a gyerek még ezt se hagyta, rajtam ugrált. Így nagyon nehéz türelmesnek lennem. Kialvatlan vagyok, beteg vagyok, a szivarzsebből rángatok elő energiát, hogy még nyomjam tovább. Jövő csütörtöknél hamarabb nem mehet Pimpi közösségbe. Én már vágom a centit. Minek az ilyennek gyerek? (költői kérdés) És ezek tükrében vágyom olykor-olykor (most nem) egy kistesóra. Még jó, hogy Mr. Doe nem vágyik újabb utódra, így kénytelen vagyok megbékélni azzal, hogy többet már nem leszek terhes, nem szülök, nem szoptatok, és nem próbálhatom meg újra a kismamaságot, hogy hátha legközelebb jobban sikerül.