Száraz kenyéren és vízen, de ez most csak úgy eszembe jutott, mert különösebben nem hat meg a munka ünnepe. Főleg munkanélküliként. Pontosabban állásnéküliként, mert munkám azért van itthon, a bérem pedig Mr. Doe-tól jön, most ő tart el bennünket. De még csak ezt se akartam mondani, mert nem kesergek én ezen, sőt arra gondolok, hogy mi a fene lett volna velünk, ha én is napi x órában robotolok valahol egy irodában, a gyerek meg átlag 2 hetente beteg.
Szóval, kihasználtuk a jó időjárást, felpakoltuk zsákjainkat, megfürödtünk naptejben és elkerekeztünk a Városligetbe. Az odautat Pimpike nagyon jól viselte, nézelődött, komoly képet vágott, meg az apjának magyarázott. Megérkezvén a hatalmas tömegbe, egy 3 perces lefagyást produkált a gyerek, de aztán megtalálta saját hangját és temperamentumát, futkározott, kukázott, majd mindenkit megpuszilgatott. Nagyon érdekes, hogy az emberek milyen nagy százalékban nem tudnak mit kezdeni az áradó szeretettel, minősített eset az, amikor kisgyerekes anyuka néz pengeszájjal ki a fejéből. Ő baja, szar lehet neki ám így az élet.
Naszóval, sör, virsli az nem vót, mert vittünk rostos kekszet, meg vizet spórolás és bélfertőzéstől való félelem okán, meg aztán egy kissé kései ebédre haza is vergődtünk. Kölyökre szórtunk el 800 pénzt, kapott egy lufit, azt a kevésbé kipukkadós fajtájút, ami egy ízléses motoros pasit ábrázol. Egyszer élünk. Gyerek jól érezte magát, viszont a hazautat végignyafogta, folyton azon siránkozott, hogy bújjak hozzá és úgy menjünk haza. Szép kis képet mutattunk volna, a rendőr pillanatok alatt lemeszel bennünket, a gyereket meg gyámság alá helyezik. Időről-időre megálltunk, megtörölgettem, megpuszilgattam, aztán lelket öntöttem belé, hogy tartson ki, mindjárt otthon leszünk. Hiába, fáradt volt már nagyon és nem akart elaludni a spéci ülésében. (Hogy is aludt volna el, amikor az autósülésben se tette, csak ritkán, meg a babakocsiban se ez volt a szokása.) Ez is azt mutatja, hogy ennél hosszabb bicajtúrára még nem mehetünk el addig, amíg szükséges a délutáni alvás.
De jól sikerült a bringázás, a kölyök azóta is emlegeti, és már várja a következő alkalmat.
Ti mondtátok