Amikor vasárnap reggel kicsit mélyebb hangon szólalt meg Pimpi, és apró kis gombóckákat is hallani véltem a torkában, az én gyomrom is apró kis gombóckává zsugorodott. 3 napot volt közösségben. Most hasított belém anyu hiányának egy újabb vetülete, hogy ő már nem tud jönni segíteni. Fogalmam nincs arról, hogy fogok munkát találni, pontosabban állást betölteni, ha folyvást betegápolok. Szóval orrszívó elő, és gondoljunk a szépre: augusztusban nem kelletett használni. Reménykedtem, de hétfőn reggel még taknyosabb volt a kölyök, így a héten inkább itthon tartom gyógyulni. Mivel láztalan, csak egy egészséges igazolásért fogok elmenni a dokihoz, egyébként meg házipatika. Napi 3x házilag arcüregöblítem, szépen tisztul és csökken a takony. Fülmelegítés, infrázás, sok folyadék (mivel az én gyerekem napi 2 pohár vízzel is elvan, így ha 3 pohárral megiszik, akkor az már soknak számít), adok neki Nurofent, mert az picit gyulladáscsökkentő is, Sinupretet (hehe, a gyerek szólt, hogy azt is kér, és milyen okos, mert én már el is felejtettem a sok kegyszer mellett), már 1 hete nyomom belé a probiotikumot is, mivel közösségbe került, aztán C-vitamin, multivitamin, aloe ital. És semmire nincs időm. Teljesen szétaprózódom. Délben alszom, mert kómás vagyok, cserébe éjjel nyitott szemmel fekszem, majd álomba sírom magam, mint a kisbabák.

Pénteken hazautazom apuhoz - szigorúan gyerek nélkül, szekrényeket pakolunk, viszek fúrót, szerelgetek, méricskélek, és a sírt tesszük rendbe, mert a koszorúkat le lehet szedni, a gyászszalagokat a fejfára kötjük, ültetünk kis krizantémot vagy őszirózsát, a kertész ugyanis ezt javasolta, ezek bírják télig. Vasárnap délután jövök vissza. Remélem, Mr. Doe bír majd a gyerekkel, de egyszerűen muszáj bennünket szétültetni, mert Pimpi olyan anyás lett, hogy ez már horror.

S ha már anyásság, rátérek az ovis beszoktatásra. Eredetileg azt terveztem, hogy reggel csak otthagyom Pimpit, nem megyek be a csoportszobába, mert tudom, hogy a gyerek nekem csak cirkuszolni fog. De mivel más anyukák is maradtak a gyerekükkel, muszáj volt nekem is hasonlóképp viselkedni. Kimondottan jót reggelizett Pimpi, de aztán kezdtek a dolgok elfajulni, ha nem engedték valahova játszani, akkor nekiállt nyekeregni, aztán egyszer csak repült a játék, meg mérgében eldöntött egy kisszéket. Óvónői rendre utasítás, ezen megsértődés, fejét a földbe verés, még jobban rászólás, még jobban hisztizés. És akkor szépen el is érte az én okos kisfiam, hogy önmagát hátrányosan megkülönböztesse. Volt még egy hiszti, meg még egy, és akkor fél 11-kor kiküldtek, mert ha ott vagyok, akkor se bír a gyerek viselkedni. Nagyon szar stratégiai pillanatban hajtottak ki, mert a kölök ezt büntetésnek élte meg, üvöltött, de aztán gyorsan lecsöndesedett. Viszont én is voltam olyan stratégiai mélyponton, hogy kurvára nem érdekelt a gyerek lelkiállapota, örültem, hogy kimehettem, szenvedjenek vele mások, max. érik a nevelési tanácsadóba küldésünk. Fél 1-re mehettem a gyerekért, amikor meglátott, már sírva futott is. Egyébként meg csöndben ült a szőnyegen, ahogy a többiek is, várta, hogy érkezzem. Aztán megbeszéltem vele, hogy nem azért mentem ki, mert rossz volt, és nem is azért hagyom ott reggel, mert nem szeretem, vagy mert kibírhatatlanul viselkedik, hanem azért, mert dolgoznom kell, és ilyenkor az óvó nénik vigyáznak rá. De miért nem I. vigyáz rá? Mert ő a bölcsiben van, de te már nagy fiú vagy, már oviba jársz. Reggel ordítva szakítják el tőlem, aztán állítólag semmi gond nincs vele, eddig időben kiment WC-re is, meg evett is valamennyit - mert egyébként első nap csak velem, csak tőlem, más rá se nézhetett. Ezért aztán különösen jókor jött a betegség, baromi nehéz lesz így a beszoktatás. Reggel felkelek 6-kor, megyek fürdeni. Ha hamarabb ébred, már ordít, mert nem lát. És hiába megy az apja megnyugtatni, addig ordít, amíg be nem megyek hozzá, meg még csinálja tovább is a feszkót, alig tudok elkészülni. Borzasztó. Újszülöttként viselkedett így, emiatt aztán tele is a hócipőm, én ezt nem vagyok hajlandó elviselni. Ez műbalhé. Egész biztos, hogy direkt csinálja, és személyesen nekem szól az előadás. Na, ezért utazom el, mert lassan megfojtom a gyerekemet. Mennék én vele pszichológushoz is, mert azért sok-sok kiborító marhasága van (pl. folyton üvölt a kölök, nem képes halkan beszélni, amivel nem tudtak a bölcsiben se mit kezdeni), és végtelenül makacs, engedetlen, nem bírom fegyelmezni, ha olyan napja van. Egyébként, ahogy elkezdte az ovit, utána angyalként viselkedett otthon, együttműködő volt, könnyen megbeszéltük a balhéit. De vasárnapra már megint fékevesztetté vált. Néha arra gondolok, hogy hiperaktív. De biztos nem, mert ha elfoglalja magát, akkor 1 órán át is molyolgat. Tud figyelni is. A magatartásával van baj... Ja, tegnap találkoztunk az egyik ovis kislánnyal, akit üdvözlésként majdnem hanyatt lökött. Én ettől kész vagyok, rohadtul szégyellem magam, mert ilyet biztos nem látott tőlem. Már csak pénz kéne a szakemberre.

Aztán hogy legyen még min rágódni, apunak mennie kell tükrözéses kontrollokra. És ha találnak valamit, és be kell feküdnie, akkor vagy hazautazom addig, vagy Pestre jön a kórházba. De a tükrözésre se szeretném egyedül engedni. Szóval vannak itt megoldandó dolgok. Az útiköltség meg 8 ezer Ft. oda-vissza. (A kezelőorvosa nagyon jó szakember, itt Pesten nem tudok megbízható gasztróst, plusz benne bízik apu is.) Úgy gondolom, ezek legyenek a legnagyobb gondjaim, ezek ugyanis orvosolhatóak. Ha mondjuk gyógyíthatatlan beteg lenne a gyerekem, mozgathatatlan az apám, és még sorolhatnám, akkor lenne okom picsogni, de így... Ja, Mr. Doe-éknál kiszervezési mánia van, megint leépítettek egy részleget. Hát ezért aggódunk, hogy most a temetésre sok pénz elment, én nem dolgozom, bár most jön a járadékom, alig vagy nem tudunk spórolni, főleg, hogy jön a fűtés (amit januártól megint emelnek), ha a férjemnek is állást kell keresnie, az remek lesz. A rohadt hagyatéki meg még vagy félév, addig apuék lekötött pénze zárolva van.

Kitartás. És csak az adott dolgokra fókuszálás, nem generálunk újakat a meglévőkhöz. Most pedig megyek orrot szívni. Meg aztán nem ő az egyetlen 3 nap után letaknyosodó gyerek.