Allergológus. Egyértelműen nem zárható ki az allergia. Egyik bőrteszt se lett pozitív, de nem is tisztán negatívak, mert a nyír, a hárs és a fű göbös lett. Abból vagy kifejlődik még izmosabbra az allergia, vagy elmúlik. De most egy-egy fertőzéskor még megzavarja az immunrendszerét a behatoló, és tisztességes védekezés helyett allergiába kacsintgat át. Egyébként Pimi hősként viselte a bőrpróbát, agyon is dicsértük. A Ventolinozás miatt az asztmára is figyelni kell. Első körben javasolt egy Bronchovaxom vagy Ribomonyl kúrát , az orrdugulásra meg teszteljem a Taleum cseppet. És megfontolandó a gyerek közösségből kivétele, vagy félnapos óvodáztatása. Most, hogy a gyerek az őszi szünetet is nehezményezte, nem igazán kívánom kivenni. A félnapos ovi meg az alvás miatt problémás, későn érünk haza, későn fekszik, nyűgös, amitől én is ideges leszek - csináltuk ezt, és utáltam is nagyon. A gyereknek nem rám van szüksége, neki közösség kell, a velük való együttlétet kell tanulnia. Mindegy. Majd megálmodjuk mi még ezt.

Az én lekvárságom vírusos gyomorhurutba csapott át. Kibírtam az allergológushoz utazást, jó, hogy jött velünk Mr. Doe, mert este fél 10-re értünk haza, és nagyon sokszor volt hányingerem, amitől elég ingerült tudok lenni - a gyerek meg csak mondja, mondja... Aztán 3 takaróval aludtam, de folyamatosan csak rázott a hideg, hajnalra ez elmúlt, akkor jött megint a hányinger. Reggel letusoltam, attól se lett jobb, egyre rosszabbul lettem, egyre jobban gyengültem, alig tudtam a gyerek orrát kiszívni. Aztán kidobtam a taccsot, és kicsit könnyebb lett. Mr. Doe vitte a kölyköcskét oviba. Egész nap fájt a fejem, a gyomrom. Aludtam kicsinytet. Délben ettem egy kakaós csigát, nem volt jó ötlet, de éhes voltam, gondoltam, ez jó jel. Végül többször nem hánytam, de estig kimondottan rossz volt a közérzetem, belémkövült még a víz is. Pimpiért én mentem az oviba, és akkor ő kitalálta, hogy metrózzunk. A félórás sétálással a KÖKI-re nem is volt baj, de a Széchenyi fürdőnél erőst tanakodtam, hogy hívjam-e az embert. Aztán túléltem, haza értünk összehányás nélkül. Este aztán kialudtam a fájdalmaimat. Reggel megint az apja vitte a gyereket, aki ennek kifejezetten örült. Este is ő fürdette, öltöztette, fektette. Ma már nem fájt az ételtől a gyomrom, és a fejem is rendben. Biztos azért gyógyultam meg gyorsan, mert tegnap Pimpike épített nekem gyógyítót, azzal lekezelte a gyomrom, aztán cseppentett a szemembe, fülembe, a derekamat is megdelejezte, majd hozott meglepetést, mert bátran viseltem a fájdalmat.

Apu szervezkedik, kér időpontot a pszichológushoz. Ennek mindennél jobban örülök. Most még a karácsonyt kell megszerveznem, mert én azt terveztem, hogy akkorra feljön hozzánk, de tesóm belepucsított a menetbe, mert ő haza akar utazni. Ez akár jó is lenne, de ő csak 27-én megy. Az viszont nem jó, mert aput kimondottan szentestére szigorúan tilos magára hagyni. Én akkor nem akarnék utazni, ezért akartam pesti karácsonyot tartani.

Végezetül: újabb elutasítást kaptam az egyik álláspályázatomra. Igyekszem nem magamra venni. Bár elképzelhetetlen számomra, hogy én miért nem vagyok megfelelő. Most töröltem a kisgyerekes fotókat is a wiw profilomból. Magát az adatlapot meghagytam, mert régi ismerősök onnan találnak rám, de lassan már semmi személyes infót nem hagyok fent.

Ja, és ma lebonyolítottam egy telefonbeszélgetést egy kellemetlen rokonnal is, meg egy másikat, azt meg az mlm-es kontaktommal. Egyszerűen nagyszerű vagyok. (De a fenének nem akar velem dolgozni senki?)