Este rendes voltam, kikészítettem a másnapi ruhákat, a hajókoffernyi ovis cuccot, reggel 7-kor keltem, reggeliztem, tusoltam, ébresztettem a kicsit, aki picit nyafkolódott, de aztán némi cirókamaróka és itt szalad a nyulacska után beleegyezett, hogy tartsunk öltözési versenyt. Igaz, egy picit besegítettem neki, de ő lett a nyertes, leelőzte a szülőket. Időben értünk az oviba, minden kiabálás nélkül (többször is hangsúlyozta a fiatalember az úton, hogy ő most nem fog cirkuszolni), ahol már kitörő örömmel várta a dadus is, meg a gyerekek is.
Aztán elugrottam egy álláspályázatot leadni - kissé visszatetsző volt, hogy az ápolási igazgatóság folyosóján vágni lehetett a füstöt, meg úgy általában a helytől nem megdobbant, hanem összeszorult a szívem, de várjuk ki a végét.
Ekkor már lüktetett az agyam, rájöttem, hogy reggeli koffeinem kimaradt, mert lusta voltam főzni. Így aztán megajándékoztam magam az Ikeában egy kávéval, Mr. Doe-nak meg vettem új törölközőket, mert a régiek kiszakadtak, és a varrás se segített rajtuk.
Már csak azt kéne megálmodnom, hogy mit főzzek holnapra... A gyerek rakott karfiolt emleget 1 hete, lehet, hogy kedvezek neki, bár nem éppen idényjellegű, magyarán drága a karfiol, de ennyit még kibírunk.
Ti mondtátok