Tegnap volt a csoportunk évzárója. A mi ovinkban ez úgy megyen, hogy nem a megszokott össznépi Himnusz, verselés, éneklés, ájulás a napon, vagy közös futás az eső elől az ünnep, hanem minden csoport külön-külön szervez egy kis műsort (mesedélutánt), melynek alapját azok a dalok, mondókák, körjátékok adják, amit a gyerekek az adott évben tanultak. Bónuszként a dramaturgia úgy alakul, hogy a szülőket is bevonják a játékba.

Édesek voltak, nagyon ügyesek, mindenki énekelte, mondta, csinálta a dolgát, a szülők is odatették magukat. És az én közösségi munkából magát kivonó fiam végig figyelt, önként jelentkezett, hogy a kiszámolót ő mondja el, és szerencsére ki is választották, és Pimpi szépen elmondta a tám-tám taligát, hangosan, nem zavarta meg a sok ember előtti szereplés. Nagyon büszkék vagyunk rá. És tényleg csoda ez a csoport, ahhoz képest, hogy kicsik, baromi ügyesek, fegyelmezettek és koncentráltak. (A tavalyi bölcsis ballagáshoz képest Pimpi óriásit változott esmént.)

Persze az ovis meló folyik tovább, eredeti tervek szerint Pimpernel ebben a hónapban jár már csak közösségbe, aztán majd nagyszülőzés, meg ha engem nem vesznek fel (most is megyek szakmai interjúra, meg ezen a héten és a jövő héten is 1-1 visszaigazolást várok), akkor én leszek a bébiszitter - bár akkor is utazni fogunk a mamáékhoz és apuhoz is. Itt Pesten meg egy úttörővasút, egy Budakeszi Vadaspark, egy Vasúttörténeti Park és Margitsziget biztos úticél lesz, meg még egyéb kirándulások. Nyaralni a nagyszülőknél fogunk, meg a keresztanyámat kéne meglátogatni, továbbá sógornőm egyetlen élő nagyiját (a szülei már mind elmentek). Aztán strandolunk is, ja, és várom a ponthatárokat, hogy leszek-e egyetemista vagy sem.