Vasárnap elcseréltük anyósomékkal a 15 kilós unokát egy utazótáskányi tojásra, sonkára, zöldségre, tarhonyára. Ha a hó fogságába esnénk (melynek a reális esélye a hőmérő higanyszálát elnézve igen csekély), ebben az évben akkor se halnánk éhen.

Pimpi olyannyira jól érzi magát, hogy ha rosszalkodik, akkor azzal szokták anyósomék riogatni, hogy összepakolják a motyóját és irány vissza Pestre. Mamaaaa, nem akarok Pestre menni, itt akarok maradni! Amikor telefonon értekezünk, a gyerek elmeséli 1-2 mondatban a nap számára legfontosabb eseményét, aztán szia anyuc, szia apuc, és már a terasz másik végében dolgozik, egy könnycseppet se ejt amiatt, mert nem lát bennünket.

Nagy kő esett le így a szívünkről, bár én titkon reméltem, hogy gördülékenyen fog menni az unoka nyaraltatása.

A munkámról annyit, hogy sok, stresszes és szeretem. Az első nap a malmozásról szólt, de aztán másnap délre lett gépünk, és attól fogva húzzuk az igát a másik 2 új kollégámmal együtt. Eltekintve attól, hogy megállás nélkül dolgozom, agymosottan érek haza, mégis felvillanyoz a kihívás. És marha nagy szerencsém van azzal, hogy a nyári szünetre esett a kezdésem, mert ha Pimpi is itt lenne, akkor nem tudom, hogyan regenerálódnék reggelre...

Hiányzik a gyerekem, de szerintem mindenkinek jót tesz, hogy egy kicsit kipihenhetjük egymást. Emiatt néha van bennem egy furcsa és fájdalmas érzés, hogy mi a fene lesz velünk szeptembertől, de ezt igyekszem elhessegetni, mert az még odébb van, és majd azt is megoldjuk valahogy. Az is biztos, hogy a dilibogyómat muszáj tovább szednem, mert most meg ugye beálltam a frontvonal elejébe, amíg nem jövök bele a melóba teljesen, addig szigorúan kell a vegyi segítség.

Tegnap meló után elmentünk Mr. Doe-nak ingeket vásárolni, mert a régieket kinőtte. :) Aztán hazafelé a Nyugati - Blaha utat gyalog tettük meg, mert már olyan régen sétáltunk így, meg legalább beszélgethettünk egyet.

Most még van időm főzni, viszem a kosztot magammal, aztán ha visszakapjuk a gyerekünket, majd meglátom, hogyan bírom erővel.

Ja, és kapok nyelvpótlékot, amitől teljesen lehidaltam, továbbá még most se hiszem el, hogy felvettek oda, ahová titkon vágyódtam...