Néha már magam is megijesztem, hogy hova tűnt a folyton aggódó, mindent agyonlelkiző nő. Iszonyúan próbálok arra ügyelni, hogy a munkahelyi stresszt az irodában hagyjam, a családnak ehhez semmi köze, különösen nem Pimpinek. Egész pontosan annyi jut nekik osztályrészül, hogy a kizsigerelős napok után megkérem a fiamat, hogy ne visongjon és ne bosszantson intenzív erővel, de egyébként foglalkozom vele, megyünk játszóra, nincs elsötétített szobában hencseren fetrengés vizes borogatással a homlokomon, mert anya kivan idegileg. :) (Ilyet mondjuk sose csináltam még, én csak bőgni és összeomlani szokok.)
Múlt héten helyettesítettem 3 napot, iszonyúan erőltetett menet volt, WC-re alig tudtam kisurranni. Aztán hétfő-kedden országos zárás volt, ennek megfelelően az adatbázis összeomlott és égtek a vonalak, 2 nap alatt 2 heti email forgalmat bonyolítottunk, és rengeteg csesztetésben volt részünk, nagyon sokan velünk kiabáltak elkeseredettségükben, nekünk szegezték a hogy képzelik maguk kérdést stb.
És nem sírtam, nem dobálóztam, na jó, hébe-hóba hangosabban tettem a telefont a helyére, mert nem mondhattam meg az őszinte véleményemet.
Amivel megijesztem magam, az a cinizmus. Pontosabban a racionalizmus. Nem engedem, hogy az érzelmeim vezessenek, csak a tényekre támaszkodom. Megértem, hogy az ügyfélnek problémája van, de nem fogok belehalni egy-egy ügybe. Nem fogok túllépni a hatáskörömön. Megvannak az eljárások, azokat betartom és kész. Az emberségem nem veszett ki, de van egy határ, miszerint én nem akarok ebbe belenyomorodni.
Bezzeg a kolléganőm! Már hétfőn reggel fél 10-kor remegett az idegtől, rendszeresen járt bagzani, eközben az ő telefonjait is kezeltük, és ment 20 percenként a főnökeinknek panaszkodni a sanyarú sorsunkról, és olyan jeleneteket rendezett, hogy tökéletesen megalázta önmagát, és most már mindennaposak a sírógörcsei. Na ő határozottan idegesít, nekem már rendkívül kényelmetlen ahogy úton-útfélen sír. Simán pszichiáterhez kéne mennie, mert ez már az idegösszeomlás. Erről majd még írok egyet a védett részlegen is. :)
Ti mondtátok